Kad stvarnost moja zauvek nestane,

Létem ha végleg lemerűlt,

kome će svirati cvrčak sa grane?

ki imád tücsök-hegedűt?

Čiji će dah grejati zamrzlo drveće?

Lángot ki lehel deres ágra?

Kome će duga biti raspeće?

Ki feszül föl a szivárványra?

Ko će topiti kamene

Lágy hantú mezővé a szikla-

gromade do livade meke?

csípőket ki öleli sírva?

Ko će gledati te kose, žile

Ki becéz falban megeredt

iz tvrdog zida izvirile?

hajakat, verőereket?

I opustošenim nadama

S dúlt hiteknek kicsoda állít

iz kletvi ko će zidati hram?

káromkodásból katedrálist?

Kad stvarnost moja zauvek nestane,

Létem ha végleg lemerűlt,

ko će tad plašiti zlokobne vrane!

ki rettenti a keselyűt!

Na drugu obalu ko će još smeti

S ki viszi át fogában tartva

držeći zubima Ljubav preneti!

a Szerelmet a túlsó partra!