je između krošnji starih hrastova znatiželjno
kiváncsian kukucskált az ódon
posmatrao kuću gospodina Getea
tölgyek lombjai között Goethe úr házára
on je u to doba jutarnju kafu pijuckao
aki ezidő tájt itta reggeli kávéját
posle kafe cigaru zapalio
kávé után leült szivarozni
i u skrovištu
s a füst
dima
rejtekében
sa Faustom jedinim njegovim prijateljem
varázslatos mondatokat váltott Fausttal
čarne misli izmenjivao
egyetlen igaz barátjával
ali tad je već jedva video
de ma már alig látott
u zadnje vreme neobična bolest ga je nagrizla
az utóbbi években különös betegség kinozta
oči su mu bili sa predmeta isijanom svetlošću
a tárgyakból vakitó fény szivárgott
zaslepljeni
a szemhéjára
vetar je užarene mrvice kvarca i peska nosio
izzó kvarc és homokszemcséket fújt a szél
sa mnom ni o čemu ali stvarno ni o čemu
ne bi znao tako pričati
velem ő semmiről de tényleg semmiről
mislio je zavidno
igy nem tudna beszélni
dok je iz levog džepa sitan komad mramora
gondolta irigyen
vadio i dahom zamaglio
miközben bal zsebéből apró márványdarabot
Reci Empedokle
vett elő és rálehelt
kakvog me vidiš
Mondd Empedokles
kao mladoženju
milyennek látsz te engem
odgovorio je čovečuljak
mint a vőlegényt
na crnom odelu buket jasmina je imao
felelte a kisöreg
sa vitkim kistom je
fekete öltönyén jázmincsokor
srebrnastim mlazom vode kitio
kezében hajlékony ecsettel a halott
obrve i trepavice mrtve neveste
mennyasszony szemöldökére és szempilláira
varaš se Empedokle
ezüstös vizsugárt kever
vredni prsti svilene rukavice
tévedsz Empedokles
pletu na ruke kostura a uho plačnog dojenčeta
szorgalmas ujjak selyemkesztyűt
zlatom kite
horgolnak a csontváz kezére s a síró csecsemőnek
ali zalud
arannyal diszitik fülét
jednog vetrovitog dana natovareni s tim igračkama
de mind hiába
počinjemo
egy szeles napon e játékokkal megpakolva
se spuštati
szállni
kao dim u tamnoj butelji
kezdünk lefelé
kao mladi kritanac ko je među smrtonosnim rogovima
mint a füst sötét palackban
pogrešio korake
mint az ifjú krétai ki a halálos szarvak fölött
u mojoj ćeliji teška olovna ogledala se vrte
elhibázta a táncot
njihov oštar sjaj
cellámban nehéz ólomtükrök forognak
prereže žile kucavice mojih cvetova
borotvafényük
fölmetszi virágaim zöld ütőerét
Nad mnom
na zidovima prljavih oluka
Fölöttem
nepročitano
a csatornák szennyes falán
sitna dlakava slova zla kobi
az utolsó titkosírás
se nizaju
a balsors apró szálkás betűi sorakoznak
olvasatlanul