U korenu snaga vrvi,

A gyökérben erő surran,

od kiše, zemlje celi,

esőt iszik, földdel él

san mu je snežak beli.

és az álma hófehér.

Iz zemlje na površ zemlje

Föld alól a föld fölé tör,

puzi, koren je lukav,

kúszik s ravasz a gyökér,

ko uže mu je rukav.

karja akár a kötél.

Na rukavu crv spava,

Gyökér karján féreg alszik,

na rukavu crv sedi,

gyökér lábán féreg ül,

svet u crv se promeni.

a világ megférgesül.

Ali koren dalje živi,

De a gyökér tovább él lent,

ne mari za vanjski svet

nem érdekli a világ,

već za lišće i cvet.

csak a lombbal teli ág.

Njemu se divi, hrani ga

Azt csodálja, táplálgatja,

šalje dobre sokove,

küld néki jó ízeket,

slasne, kusne sokove.

édes, égi ízeket.

Sad sam i ja koren,

Gyökér vagyok magam is most,

među crvima živim,

férgek között élek én,

tu pesmu tamo krpim.

ott készül e költemény.

Cvet sam bio, koren sada,

Virág voltam, gyökér lettem,

na me crna zemlja pada,

súlyos, sötét föld felettem,

mojoj sudbi sad je kraj

sorsom elvégeztetett,

nad glavom mi pila, znaj.

fűrész sír fejem felett.

Lager Heidenau iznad Žagubice u brdima,

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,

8. VIII. 1944.

1944. augusztus 8.