Neka pohvala njoj pripadne,

Legyen övé a dicséret

vitkoj, blondoj devojci sa pletenicom

a nyúlánk, szőke copfos lányé

koju sam na obali Arnoa upoznao.

akit az Arno partjáról ismerek.

Tad sam tamo lutao kad sam se

Ott jártam akkor készülve rá

u beloj rizi na struku sa lila trakom

hogy az Úr szolgálatába álljak

spremao da Gospodu služim.

fehér reverendában, lila szalaggal a derekamon.

Neka bude hvaljena šiparica tuđine

Dicsértessék az idegen föld csitri lánya

da me je odvratila sa one staze

hogy letérített az ösvényről

na kojoj bi se možda zauvek zabasao.

melyen tán eltévedtem volna örökre.

Nju sam tamo na kamenitoj obali Arnoa ugledao

Ott láttam meg őt az Arno köves partján

nožni prst tek je zamočila

lábujját épp hogy a vízbe mártotta

i kako sa dve ruke balansirala

s hogy két karjával egyensúlyozta magát

očekivao sam da će u jednom trenu

várni lehetett máris elszáll

na valovima svetlosti odlepršati.

a fény hullámain.

Zamislite u podnevnom sunčanom sjaju

Képzeljétek el, a déli napsütésben

na golobradog probisveta kakav uticaj je ostavila

egy fiatal lány anyaszült meztelen

kao od majke rođena gola devojka.

milyen hatással lehetett a csavargó kamaszra.

Bujice zanosa i uspomena odjedanput su se osušile

A szédületek és emlékek örvényei egyszerre kiapadtak

ona je bila jedina vidljiva tačka sveta

egyetlen látható pontja ő volt a világnak

privlačila me i pogledom prisilila

vonzott s a szeme pillantásával kényszerített rá

da moje ushićenjem i snovima prepuno srce

hogy néki ajánljam fel mámorokkal és ábrándokkal

njoj ponudim.

csordultig telt szívemet.

I ja sa iskrenom zahvalnošću teleta

S én oly tiszta hálával, mint egy borjú

iskrenim gugutanjem usamljene grlice

oly igaz burukkolással, mint egy árván maradt gerle

iz duboke sene oraha istupio.

előléptem a diófa mély árnyékából.

Neka bude hvaljena i sad

Dicsértessék most

prolaskom mog sto puta ranjenog života

százszor megsebzett életem múlásakor is

ta daleka, daleka već iza stvarnosti postojeća

a szép, mezítelen lányka messze, messze

krasna, naga devojka, kako je na žalu obale stajala

már túl a valóságon, hogy ott állt a part fövenyén

sa svime što je njena netaknuta golotinja

s megajándékozott mindazzal

sadržala ohrabrila me.

amije volt szűz mezítelenségében.

O ti magični kristalu na vrhu tornja

Ó te mágikus kristály a torony hegyén

o ti savijajući crveni plamenu u gluvo doba noći

ó te hajladozó piros láng az éjszakában

o ti plavo ružo svanuća

ó te hajnali kék rózsa

zavek hvaljena budi.

dicsértessél mindörökké.