Domovinu, ako još podnosiš,

Hazádból, hogyha még bírod,

O, Mađaru, ne napuštaj.

Ne menj el, ó, magyar.

Uvek ćeš naći razloga da bežis,

Hogy menekülj, lesz mindig ok,

Ali u izboru je i ostanak.

És mindig, hogy maradj.

Itt áldozat, s vajon mi ott?

Ovde si žrtva, a tamo?

Bevándorló lehetsz,

Kao priselac ćeš živeti,

Nem tudhatod, végül melyik

Na koncu ni nećeš znati,

A súlyosabb kereszt.

Koji krst je teži.

Ez a föld régóta ugar,

Terméketlen, sivár,

Ova zemlja je odavno ugar,

De van még, ki zenét szerez,

Neplodna, jalova,

És színházat csinál,

Ali ima ko još komponira

Szeret és harcol semmiért,

I pozorište stvara,

Mert másként nem tehet.

Hogy itt vagy, erőt ad nekik,

Voli i bori se za ništa,

S ők itt vannak veled.

Jer ne može drugačije.

Lehet, hogy nem jön jobb soha,

Da si tu, snagu im daje,

Ki itt él, mélyrepül.

I oni su tu da tebe hrabre.

Megúszhatják a vétkesek,

S te bűnhődsz vétlenül,

Možda ono bolje nikad neće stići,

Míg annyi jóval van tele

Ko tu živi, nisko leti.

A másik serpenyő,

Mogu grešnici nekažnjeno proći,

Ha baj van, ki ne mentené,

A ti kao nedužnik ispaštati,

Ami még menthető?

De itt van szükség rád nagyon,

Dok je druga šerpa

Sötétben lenni fény,

Sa izobiljem ispunjena,

Hogy fölemeld, ki megrogyott,

Ko ne bi spasio, što se spasiti da,

És bátorítsd, ki fél.

Ako ga sustiže potreba?

Maradj, mert meg kell védeni,

Kinek nincs is hova,

Ali tu si zaista potreban,

Legyen szegény, hajléktalan,

U mraku si svetlost,

Zsidó, meleg, roma,

Jer posrnulog podižeš,

Vagy bárki más, aki alól

I hrabriš uplašenog.

Kihúzták a talajt.

Légy fül, ha semmit nem tehetsz,

Ostani jer treba zaštita onom

Ki hallja még a jajt.

Ko nema kud,

Ez frontvonal, ez harcmező,

Ko je siromah, beskućnik,

S még így is otthonod,

Jevrej, istopolac, rom,

Rád simul minden rég bejárt

Tered, kamaszkorod.

Ili bilo ko drugi koga su

Taposhatnak röhögve mind

Onesposobili.

Az összes elveden,

U svojoj nemoći, budi uho,

De szétolvadnak a szavak

Ko će jauk čuti.

Az anyanyelveden.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,

To je front, to je bojno polje,

Fegyver vagy te magad,

Al i tako je tvoj dom,

Mind különleges ügynök az,

Tebe prati svaki odavno znan

Ki mégis itt marad.

Trg, mladost.

Maradj tövisnek, bőr alatt,

Ha bírod még, magyar,

Mogu tvoje principe

Légy viszkető seb, mit a kéz

S užitkom gaziti,

Álmában is vakar.

Ali na tvom maternjem jeziku

Itt áldás is, másutt csak egy

Reči rugla će se rastopiti.

Bevándorló lehetsz.

Ki mondja meg, végül melyik

Ne veruj da nemaš nikakvu moć,

A súlyosabb kereszt?

Oružje si ti sam,

Svako ko ipak ostaje,

Agent je poseban.

Ostani kao trn ispod kože,

Ako još podnosiš, Mađaru,

Budi rana koja svrbi, kao ruka

Koja grebe, pa i u snu.

Ovde i halal, drugde samo jedan

Priselac možeš biti.

Na koncu koji krst je teži,

Ko će prosuditi?

*Naslov pesme i po koja upotrebljena reč u samoj pesmi je uputa na pesmu Mihalja Verešmartija: Proglas (Vörösmarty Mihály: Szózat)