Napolju drva vetar na kolenima slama.

A szél odakint a térdén töri a fákat.

Fućka mis se. Transilvanac o ženama priča.

Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.

Žudnju u grlu osećam:

Torkomban érzem a vágyat:

makar s čašom da stišam.

nyalintsak vele egy pohárral.

…mert igaza van, s életét megedzette

... jer je u pravu, njegovog života zemlja i patnja

a föld meg a kín.

čeličali.

Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve

Lepotu reči i on oseća, a srce mu kad

ha sír:

ispašta:

locsolni próbálja a torkát.

utoliti spiranjem grla pokušava.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi

a füst.

Užarenog sunca iza brda dim

Szép lenne itt nekem is minden,

prekriva.

tördel a kín. Nézem a székelyt.

Tu bi mi bilo sve lepo,

Kék szemében béke hajnalok,

patnja me kida. Gledam Trnasivanca.

kezével mintha csillagokat fogna:

U njegovim očima pitoma svitanja,

most faragja fából a holnapot.

rukom kao da zvezde hvata:

sutra od drva sad klesa.