Dušo, reci, koliko patnje možeš podneti?

Lelkem, mondd, mennyi szenvedést viselsz el?

A ti, drug mog duha, zbog koga sam se

S te lelkem társa, akiért a föld

gazeći tvrdu koru zemlje survala

kemény kérgét taposva elmerültem,

tri puta dole u dubinu tame –

háromszor el a mélységes homályba –

zbog mene koliko patnje možeš podneti?

te értem mennyi szenvedést viselsz el?

Izbljuvana iz grotla sramote

A gyalázat torkából kilökötten

iz beznadnog, užarenog peska

sivatagodnak naptalan fehér

tvoga bespuća, srušila sam se

izzó homokjából a sűrű tenger

u gorko-slani vir uzburkanog mora

sós-keserű árjába lemerültem

tvoja patnja me je poput mora preplavila

Szenvedésed elöntött, mint a tenger

i bol i smrt su do kosti prodrli.

És csontig mart halál és fájdalom.

Nežna pesma, tihi potok frule da l’ će

A gyenge dal, fuvolád halk patakja

povratak doneti? Jer tebe je moja

visszavezet? Hiszen téged sötét

tamna smrt poput mora preplavila.

halálom elborított, mint a tenger.

Da l’ ćeš me nazad dovesti? Živ do dna

Visszavezetsz-e? Élve a pokol

pakla si tonuo da bi me snagom

mélyére szálltál, engem elragadni,

tihe pesme izbavio, mene, koja

gyenge dal láncán engem, aki érted

je u tebi živela, umrla i potonula

éltem, haltam, és benned elmerültem

zbog mene koliko patnje možeš podneti?

Énértem mennyi szenvedést viselsz el?