D. L.-u zadnji put, sa ljubavlju

D.L.-nek utoljára, szeretettel

U podivljalom vrtu

Egy megvadult kertben

među paukovima, mrežama i do neba rastućim

pókok, hálók, lárvák és égig érő

spomenacima

nefelejcsek

ležim;

között fekszem;

ispred mojih zatvorenih očiju

behúnyt szemem előtt

na kanalima mog grada rovke šaraju,

cickányok cikáznak városom csatornáin,

i vidim vebkameru, crnu dizalicu

és látom a webkamerát, fekete emelőt

vidim, na kojoj on leži, na larvama

látok, amelyen ő fekszik, szerelmem

moje ljubavi;

lárváin;

kao u mojoj maternici, nerođeno:

ahogyan méhemben, meg nem születetten:

moji uplakani

bőgő,

sirotani

anyatejért könyörgő

željni majčinog mleka.

árváim.

Poludeo je taj vrt; niko ga ne kosi.

Megőrült ez a kert; senki sem kaszálja.

Spomenaci za ljubavnike oblake imaju.

A nefelejcsek felhőszeretőt tartanak.

U to doba, zorom nekolicini su usta

Ilyenkor, hajnalban némelyiküknek a szája

od noćnog poljupca rosom krašeni.

széle éjjeli csóktól harmatozik.

Oblaci u pravcu vetra kreću.

A felhők a szél irányába tartanak.

Zgodimice u kišu se pretvarajući

S alkalomadtán esőzve omolnak

na krovove nepoznatog grada padaju.

egy idegen város háztetőire.

Rovke sa svojih krzna poljupce

A cickányok csókot lefetyelnek

ližu i zabati poljupce kušaju.

bundájukról, s csókot ízlelnek a csatornafalak.

I više neće biti oblaka što bi se na negdašnje

És nem lesz már felhő, ami emlékezne

brazde negdašnjeg vrta sećao;

az akkori kert akkori redőire;

Na vrt, gde spomenaci sve više rastu

A kertre, ahol egyre nőnek a nefelejcsek

i pauci

és lárváikat

svoje larve čuvaju.

őrzik a pókok.