Počelo je kao obična letna noć.

Szokványos nyári éjszakának indult.

Od krčme do krčme šetao.

Sétáltam kocsmáról kocsmára.

Možda sam upravo u Nylonu pio

Talán éppen a Nylonban ittam,

pored krajnje stanice LŽP-a kod mosta Margit

a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál

(ili su to već tad srušili?). Ne znam,

(vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom,

možda na trgu Boraroš.

lehet, hogy a Boráros téren.

Ove šetnje su uvek

Ezek a séták mindig

do jutra ili do prekosutra trajale

reggelig vagy épp két napig tartottak,

i bilo kuda vodile.

és akárhová vezettek.

U svakom slučaju negde sedeo i pio.

Mindenesetre, valahol ültem, ittam.

(Tad još bilo šta – kušnja mladosti.)

(Akkor még akármit - kostolódó ifjúság.)

U krčmama još nisam čitao,

Még nem olvastam a kocsmákban,

ne, ne još nisam se u knjige-novine

nem, nem, még nem temetkeztem

utonuo, sto nisam fiksirao.

könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját.

Još me nisu nervirale meni upućene tuđe reči.

Még nem idegesített fel, ha szóltak hozzám.

„Plaćaš li nešto?” pitao me je iza mojih leđa

"Fizetsz valamit?" kérdezte egy dohánykarcos

od duvana izgreben ženski glas. Glas je bio mlad.

női hang a hátam mögül. Fiatal hang volt.

„Naruči” – rekao okrenuvši se prema njoj.

"Kérjél" - mondtam felé fordulva. Ötven

Pedesetogodišnja žena stajala ukoso iza mene.

körüli nő állt rézsút mögöttem. Letapadt,

Slepljena, rasčupana kosa, nekada brineta;

koszmós, egykor világosbarna haj;

isušene desni, ispucale usne, vežnjača sa razgranatim

beroskadt íny, cserepes ajkak, vérágas

prokrvljenim krvnim sudovima, oči boje akvamarina*,

kötőhártya, aquamarin szemek*,

požutela, bela vesta od sintetike,

megsárgult, fehér műszálas pulóver,

braun pantalone, iz smeće izvađene bele cipelele za žal.

barna nadrág, szemétben talált fehér strandcipő.

Mešavinu je tražila i pivce, pikolo. Nisam se upuštao u njen ukus.

Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam.

„Doćiću za dve kinte” – rekla je. Začudio sam se.

"Eljövök egy huszasért" - mondta. Ezen meglepődtem.

Ta cena – kao cena – (već i tad) je bila mizerna.

Az ár - árnak - képtelenül alacsony volt (már akkor is).

Poznavao sam kurs sa trga Rakoci**. Dve kinte to nije cena.

Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár.

Inače ta žena ne bi bila konkurentkinja

Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét

na trgu Rakoci, dapače ni na kakvom trgu.

a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren.

Bilo bi logično, ako bi nešto htela da ona plati.

Az lett volna a logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet.

Ali mnogo više. A htela je, svakako. „Dođi,

De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere,

hoću” – rekla je –, „stalo mi je do toga.”

akarom" - mondta -, "nagyon szeretnék."

Ženu u svojoj ženstvenosti nikad nisam mogao uvrediti

Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam

(sem ako mi to nije bila izrazita namera).

(hacsak nem kifejezetten ez volt a célom).

Ali kako… Pristao; osećao sam: moram.

No de hogy... Mentem; úgy éreztem: muszáj.

Ta u to doba bio sam uzburkan

Hiszen űzött voltam és zavaros,

i zbunjen kao uzmućen mulj i

mint a fölkavart iszap akkoriban, és

samo u tim „Presoima”, „Bircuzima”

csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben"

među pravim bednicima neimaštine i beskućništva

érezhettem némi álfölényt

mogao osećati nekakvu lažnu nadmoć.

a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között.

Dugo me je vukla kroz dugačke šikare, priljubila mi se.

Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt.

Mučno je bilo ali sastavni deo otplate.

Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek.

Zagrlio nju,

Átöleltem,

u nekom podrumu smo se usidrili, niz brzbroj

egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt

stepenica išli u nekakvom ne znam od kuda

mehettünk lefelé valami nem tudni honnan

nazirajućem svetlu.

derengésfélében.

Krevet. Iz slepljenih komada vatelina nameštena prostirka.

Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom.

Nije se svlačila, hlače samo olabavila i nadole gurnula.

Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját.

„Na to sam se navikla ako u džbunu tucam”

"Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok"

– rekla je prirodno. Nije mi bilo protiv volje,

- mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre,

i ja sam samo u najneophodnijoj meri,

magam is csak a legszükségesebb mértékben,

još sako odbacio – bolje da bude prljav nego zgužvan.

meg a zakómat dobtam le - inkább legyen koszos, mint gyűrött.

„Poljubi me.” Pa da, to je neizbežno.

"Csókolj meg." Hát igen, ez elkerülhetetlen.

Usta vonj širile, usne ispucale, jezik,

Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve,

nepce suhe, kao da mi je jezik u praznoj kutiji za sardine

szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban

čeprkao – oštrica ruba za tili čas će raniti.

kotorászna a nyelvem - mindjárt fölvérzi az éles perem.

Strahovao da ću u istom trenu u njena usta bljuvati,

Rettegtem, hogy menten a szájába hányok,

upravo to mi je postalo smešno,

ettől viszont röhöghetnékem támadt,

njenu grubu kožu oblile moje suze dok nisam

ömlöttek durva bőrére a könnyeim, amíg

ukrotio vlastitu peristaltiku. Razmak između nogu

ura lettem a perisztaltikának. A lába köze

uzak, suh. Jedva se širi, jedva se vlaži.

szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik.

„Čekaj” – rekla je i gurnula prste

"Várjál" - mondta, és belevájt ujjaival

u načet margarin, sebe mazala,

egy megkezdett margarinba, magába maszírozta,

pa još jednom istom merom.

aztán még egy adagot.

„Iz toga će još i JESTI?”

"ENNI is fog még ebből?"

„Mogu li se negde oprati?” – pitao kasnije.

"Meg tudom mosni valahol magam?" - kérdeztem később.

Na patrlj cev pokazala. Štrcnula voda, pantalone mi

Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő

se umočile kao da sam se pomokrio.

lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna.

„I to ide s tim” – mrmljala je. Jednog jedinog petaka

"Ez is hozzátartozik" - mormoltam. Egy ötvenesem

imao. Odmahnula glavom:”Rekla sam

volt még. A fejét rázta: "Mondtam, hogy egy

dve kinte i to nije cena. Ja sam htela, dve kinte

huszas, és ez nem az ára. Én akartam, a huszas

mi jednostavno trebaju.” „Pa vrati kusur” – rekao –

meg egyszerűen kell." "Akkor adj vissza" - mondtam -,

„shvati, nemam dve kinte.” „Baš si budala”

"értsd meg, nincs huszasom." "Hülye vagy"

– rekla je – „ako bi mogla vratiti

- mondta - "ha vissza tudnék adni ötvenből,

ne bi trebala tvoje pare” – zborila logično.

nem kéne a huszasod" - mondta logikusan.

I u sledećem trenu otvorenim ustima zaspala.

És a következő pillanatban elaludt nyitott szájjal.

Šta sad mogu. („ako si tako ponosna”),

Vállat vontam. ("ha ilyen büszke vagy"),

petaka u džep, pronašao sako

zsebre gyűrtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm,

i teturao uz stepenice.

és botorkáltam fel a lépcsőn.

Da do sunčane pruge stignem

Hogy elérjek a napsütötte sávig,

gde mi drap odelo, bela košulja svetli,

hol drapp ruhám, fehér ingem világít,

okrnjenim stepenicama gore do čistote,

csorba lépcsőkön föl a tisztaságig,

tamo gde vetar duva, beli valovi šušte,

oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,

tmurno prašta, ravnodušno preti,

komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,

stepenice gađenja, nikad kraja minus katovima,

émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,

letnja zora, devetstošezdesetprve.

nyári hajnal, kilencszázhatvanegy.

*Bedastoća. Ti imaš oči akvamarina. Žena? Šta ja znam. Kao u kadi modra galica? Samo toj jadnici nešto pokloniti želim, recimo boju očiju i još jednu retku reč da ne bude tako ogavno bespomoćna a ja da budem nešto jasniji.

*Hülyeség. Aquamarin szemed neked van. A nőnek? Mit tudom én. Mint gálicos kádban a víz? Csak akarok valamit ajándékozni annak a szerencsétlen párának, mondjuk a szemed színét, meg egy ritka szót, hogy ne legyen olyan undorítóan elesett, magam pedig legyek valamivel megérthetőbb.

** Trg Rakoci – još nedavno poznato sastajalište peštanskih uličarki  (opaska prevodioca)