U konaku konačno smo imali zračno hlađenje,

A szálláson végre légkondi volt,

udoban krevet i rano popodne

kényelmes ágy és kora délután,

i preko zatvorenog prozora

s átszűrődött a bezárt ablakon

nazirala se otegnuta pesma mujezina.

a müezzin elnyújtott éneke.

Možda je ta neobična pesma izazvala

Tán az a furcsa dallam volt az ok,

da sam te ponovo zaželela.

hogy újra s újra megkívántalak.

Tad nije slast bila najvažnija,

Akkor nem az élvezet volt a fő,

mnogo više prihvaćanje,

sokkal inkább volt a befogadás,

da si moj i ja sam tvoja.

hogy az enyém vagy, s a tied vagyok.

Grlila sam te. Neka stane vreme,

Öleltelek. S álljon meg az idő,

Sugerirala sam sebi, tebi,

Azt szuggeráltam magamnak, neked,

i nisam poverovala da je to nemoguće.

s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet.

Most ősz van, és kívül-belül hideg.

Jesen je, izvan-iznutra hladno je.

Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez,

Ja na tebe, ti negde drugde – tako to ide,

sic transit, meg a többi marhaság.

sic transit i ostale gluposti.

Fekszünk az ágyon, te háttal nekem,

Na krevetu ležimo, ti prema meni leđima ukrenuto

és nem tudok már elképzelni sem

i ne mogu više zamisliti ni

egy nyarat vagy a légkondi zaját,

ono leto ni buku klima uređaja,

se azt, hogy ami most van, múljon el,

ni to, neka prođe što je sada,

és kérni sem lehet, hogy újra úgy,

i ne može se ni moliti da ponovo tako,

és újra annyira, mint akkor, ott;

i ponovo toliko, kao tad, tamo;

kérni csak apróságokat, talán

moliti samo sitnice, možda samo

csak azt, hogy töltsd le a netről nekem

to da mi skineš sa neta

hallgatni a müezzin énekét.

pesmu mujezina.