Ta meštanka,

Az a gojcsik,

ta devojčica, sitna Poljakinja,

apró, lengyel kislány,

kojoj sam svoju bošću dala,

kinek batyum odaadtam,

znala je, moj sin je unutra.

tudta, hogy a fiam van benne.

Videla sam, zna

Láttam, hogy tudja,

da njoj dojenče dam,

egy csecsemőt adok oda,

pelena sa Davidovom zvezdom,

dávidcsillagos pólya,

zato sam smela brzo,

ezért is mertem gyorsan,

ime, mesto stanovanja,

neve, lakhelye,

i zlatan lanac je bio unutra,

s egy aranylánc is volt benne,

tamo ta devojčica sve je shvatila,

az a kislány ott mindent értett,

znakove da ne oklevam očima

szemével akkor már sokszor intett,

pokazivala: sad, sad,

hogy ne tétovázzak: most, most,

pa dala sam svoju bošću,

hát odaadtam a batyum végre,

a žandar nije primetio,

és a csendőr nem vette észre,

moju nije ugledao.

az enyémet nem látta meg.