Látlak

Vidim te

átlak

dim te

tlak

im te

lak

m te

ak…

te...

Mindig egy betűvel kevesebb leszel bennem,

U meni ćeš uvek za jedno slovo manji biti,

érdekes gyász,

zagonetna korota,

ahogy a párnára fekszem és átgondolom a testem:

kad na jastuk legnem i o svom telu razmislim:

kielégületlen,

neudovoljen je,

a lelkemet elégítsd ki előbb,

prvo moju dušu udovolji,

nálam ez a sorrend,

kod mene to je redosled,

hányszor kell még elmondanom?

koliko puta moram još ponoviti?

Beszélgess velem olyan sokat,

Toliko dugo pričaj sa mnon,

hogy azt kivánjam, hallgass el végre,

da zaželim, konačno ušuti,

hogy végre Azt kivánjam…

da konačno To zaželim...