Žensku, ako joj je šezdesetpet,

A nőcit, hogyha hatvanöt,

još nemoj delet, nemoj brisati,

még ne delete-eld, ne töröld,

ta i danas kao Evina kćerka

hisz ma is Éva lányaként

sjaji, krvi se i vrti se,

sugárzik, pöröl és pörög,

još i sad, čak i sad, kad njena

még most is, akkor is,

negdašnja zlatna griva boje je snega,

ha volt-aranysörénye hószín,

i tu i tamo možda članci, duša slomljena.

s ha itt-ott lelke, s porcikája- tört.

Starom i mladom podjednako je

Vénnek, ifjúnak egyaránt

ta Zemlja – valjda – dovoljna.

elég – talán – e Föld.