„...donose vest, šta je na drugoj strani tela.”

„…arról hoznak hírt, mi van a test túloldalán.”

(Pavel Florenski)

(Pavel Florenszkij)

(i, Pokušaji fra Angelika)

(i, Fra Angelico próbálkozásai)

sa svakim novim i novim Hristom koga

minden újabb és újabb Krisztussal, kit

u tišini manastira na zidove razapnem,

kolostorok csendjében feszítek falakra,

njegovu patnju na krstu opet i opet proživljavam,

újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten.

samo preko magle mojih suza vidim kako

könnyeim ködpáráján át látom csak, ahogy

se rodi. kako putem tragova moga kista,

megszületik. ahogy megszületik ecsetvonásaim

ponovo i ponovo hristos na samrti se rodi.

nyomán, újra és újra, haldokló jézus urunk.

(ii, Unutrašnji monolog Rubljova)

(ii, Rubljov belső monológja)

zbog nas se smeje bog, kat-kad i plače. ikona je razbijen prozor

isten nevet rajtunk, olykor sír is. az ikon törött ablak

za večnost, njena mutnoća, sve do groba, vreme prekriva.

az örökkévalóságra, homálya túlmutat az időn, a sírig.

gola stabla vidiš, dalekovodove koji nebo presecaju,

csupasz fákat látsz, égboltot átszelő villanyvezetéket,

dimnjake i krovove. počneš, boje grebeš.

kéményeket és háztetőket. nekiállsz, kaparod a festéket.

plavet vidiš, sjajne dalekovodove koji drva presecaju,

égboltot látsz, fákat átszelő fényes villanyvezetéket,

brojiš dane. bog plače, bog se smeje. započne,

számolod az estéket. isten sír, isten nevet. elkezd,

ali mesto tebe

de nem fejez be

ništa ne završi.

helyetted semmit.

(iii, Nedoumice Rafaela Santija)

(iii, Raffaello Santi kételyei)

nezavršena slika Madone na slikarskom stalku

sötét ragyogással elevenedik meg a befejezetlen Madonna-

nasuprot kreveta svako veče tamnim sjajem oživi.

kép az éjszaka mélyének ággyal szemközti festőállványán.

zaboravljen san

sosem fejeződik be

nikad se ne završi.

egy elfelejtett álom.

P. s.: A szerző által jóváhagyott, módosított változat.