Voleo bih svetli svet da ostavim,

Szeretném itthagyni a fényes világot,

Na kome tolike tamne mrlje nalazim.

Amelyem oly sok sötét foltot látok.

Voleo bih da odem u šumu duboko,

Szeretnék rengetegbe menni,

Gde ne bi postojao niko, niko!

Ahol nem lenne senki, senki!

Tamo bih slušao kako šapuće žbun

Ott hallgatnám a lombok suttogását,

Tamo bih slušao potoka šum

Ott hallgatnám a patakok zugását

I ptica poj,

És a madárnak énekét,

Pratio lutajućih oblaka roj,

S nézném a felhők vándorseregét,

Izlazak i zalazak sunca bih gledao…

Nézném a nap jöttét s lementét…

Sve dok i sam ne bih nestao.

Mig végre magam is lemennék.