Verovao sam, stićićeš.

Azt hittem, megérkezel.

Na onoj staroj cesti ćeš doći, preko starog šumarka.

Azon az úton jössz, a régi erdőn.

Ti, koja si neprekidno i

Te, aki hozzám tartoztál

zavek meni pripadala.

szüntelen s mindörökkön.

Preko potoka, plićaka u stvarnom

A patakon, a sekélyen keresztül

prostranom vremenu ćeš se pojaviti.

s felbukkansz valós téridőnkben.

Azt hittem, hazajutsz végül.

Verovao sam da dospećeš naposletku kući.

Furcsa képei egy álombeli

Čudne slike jedne imperije

impériumnak:

snova:

fagyott, középkék könnyezés,

smrznut, srednjeplav plač,

megkopott, mocskos havak,

pohabani, prljavi snežni nanosi,

butára dadogott, értelmetlen

do bedastoće mucane, nerazumne

frázisok.

fraze.

Azt hittem, átlábolsz.

Verovao sam, prećićeš.

Át a sós idő – óceánon,

Preko slanog vremena – okeana,

remegőn, csodára várón.

drhtajući, čekajući čudo.

Mint az egyszeri, abban a mesében:

Kao negdašnji u onoj priči:

riadva olcsó képzetektől,

od jeftinih predodžbi zastrašeno

visszatalálsz a rengetegből.

naćićeš put povratka iz prašume.

Azt hittem, engesztelődtél.

Megtérsz. Páncélod – sisakod elhajítod,

Verovao sam, pomirila si se.

repüljenek zugokba szét a maszkok,

Pokajaćeš se. Odbacićeš štit – kacigu,

s kardodról immár nem vér csepeg:

neka razlete u zakutke one maske,

bódító balzsam, gyógyító nektár.

s tvoje sablje više ne krv kapa:

Szent jövője egy sosemvolt múltnak.

opojni balsam, lekovit nektar.

Azt hittem, hazajutsz végül.

Sveta budućnost jedne nepostojeće prošlosti.

Megtalálsz, s nem resten kimondjuk:

legyen béke, s nem halljuk félre:

legyen végre!

Mit nézhetek, csak jelen – porladás.

Álomszedés, harangkondulás.

Azt hittem, megérkezel.

Spirálködök kavargó karjaiból

elménkbe. Önmagunkba.

Napok monoton dörömbölése.

Ázottan, örök esőktől verten

belépsz, s mosolyod úgy terül szét

mint kézzelfogható jelenlét.