Umreti uvek ima vremena.
Meghalni mindig ráér az ember.
Pre bi veš trebalo isprati.
Ovako prljavo, lepljivo
Előbb a szennyest kéne kimosni.
nije pristojno pred crve ići.
Ilyen piszkosan, ragacsosan
Trebalo bi nekakav nov dezinficijens.
nem illik menni a pondrók elébe.
Željan sam tmuljenih i filtriranih
sokova devetnajstog stoleća:
Valami új fertőtlenítő kéne.
hiperrevolucionaran san.
Na nepopljuvana ogledala
A tizenkilencedik század
okrugle i čiste istine.
párolt és szűrt nedűire vágyom:
Isprepleteni su telegrafske žice sveta,
hiperforradalmi álom.
kablovi su se spojili,
Kerek és tiszta igazságnak
bilijoni reči Babela
be nem köpdösött tükreire.
u vasioni se nepristojno gomilaju,
svako drukčijim jezikom priča,
A világ sürgönydrótjai összegabalyodtak,
svako drukčijim jezikom sluša,
kábelei egymásba csavarodtak,
drukčiji jezik shvata, u drugoj ravnini živi,
szavak bábeli billiói
drugačiju ništa prikriva,
illetlenül tolakodnak az űrben,
bilijoni slika prave kolutove,
mindenki más nyelven beszél,
gola dunjasta guza plesačice
mindenki más nyelven hallgat,
sa lobanjom komesara se sudara,
más nyelvet ért meg, más síkban él,
pojavljuje se reklama šminke,
másfajta semmit takargat,
svet je vizijama
képek billiói bukfenceznek,
dupke pun.
pucér táncosnő birsalma-feneke
Između njih golem uzdah zračnog mehura.
népvezéri kobakkal koccan össze,
Izmešao se skaradan sa skaradnim,
ajakrúzs-reklám csusszan közbe,
izmešao se sjajan sa sjajnim,
a világ színültig tele
skaradan sjajnom udvara,
vízióval.
sjajan sa skaradnim se ženi,
na dnu haosa poput geometrije sjaji red,
Közöttük tengernyi légbuborék-sóhaj.
red već u nastanku haos stvara,
utonuti i pametnjakoviću je čudesno,
Az ocsmány az ocsmánnyal összekeveredett,
za tren zaboraviti da ima šta da se prizna
a pompás a pompással összeverekedett,
– umreti uvek ima vremena –
az ocsmány a pompásnak teszi a szépet,
(raspeće, električna stolica, kolac,
a pompás az ocsmánnyal frigyrelépett,
lomača, konjski rep, metak, giljotina,
a káosz mélyén mint a mértan ragyog a rend,
arena, tigrovi, mravi, kamenovanje, vešala,
a rend már megvalósulóban káoszt teremt,
smrt glađu, tračnice...)
belesüppedni még okos fickónak is csudajó,
Umreti uvek ima vremena.
elfeledni egy percre, hogy van vallanivaló
Pre treba ženu grliti
— meghalni mindig ráér az ember —
(dokle god je moguće, zaljubljeno)
(keresztfa, villamosszék, karó,
i potomke stvarati – zar ne? –
máglya, lófarok, golyó, nyaktiló,
koji će jednom našom stazom krenuti.
aréna, tigrisek, hangyák, kövezés, bitó,
Istinu treba im lagati,
éhhalál, vasúti sín ek...)
da se poput balona napune,
dok dan pre uzleta ne budu u njih
Meghalni mindig ráér az ember.
ekseri istine zabodeni.
Előbb meg kell ölelgetni az asszonyt,
„Ti glasni petao đubrišta, još
(ameddig lehet, szerelemmel),
ću te i od one
s utódokat nemzeni — ugyebár? —
preostale radosti lišiti
akik nyomunkba lépnek egyszer.
da se od drugih boljim osećaš.
Igazságot kell hazudni nekik,
Ako mnoštvo svojih sivih grešaka nabrajaš,
hogy teljenek meg, minit a luftballon,
ni to ne zaboravi
míg beléjük nem bökik a valóság szögeit
da u svojoj obmani nemaš sistema.
a fölszállás előtti napon.
Ali je gvožđe vodenog rezervoara WC-a čvrst,
i kanap se nađe...“
„Te trágyadomb harsány kakasa, még
Umreti uvek ima vremena.
attól a kis maradék
Još se uzdam u daleku budućnost,
örömödtől is megfosztalak,
– idejna slamka davljenika –
hogy másoknál különbnek érezd magad.
u nekoliko svojih prijatelja,
Ha számbaveszed sok szürke hibád,
u jednu staru i mladu ženu
azt se feledd el,
i u nekoliko pokojnika.
hogy önáltatásodban nincs rendszer.
Samo da im imena ne nabrajam.
De a WC víztartályvasa szilárd,
Odbacio svoju bošću kod njihovih grobova,
spárgád is akad ...”
i jer sam se iz borbe iskrzao,
mada bi još snagu imao, verujem,
Meghalni mindig ráér az ember.
nalaktim se uz nihove uspomene
i nemo slušam njihovu večnu
Még bízom a messzi jövőben
diskusiju sa beskrajem,
— a fuldokló eszmei szalmaszála —
sa sobom nosim njihova lica.
egy-két barátban körülöttem,
Umreti uvek ima vremena.
egy idős és egy fiatal nőben,
Umreti uvek se može,
s néhány halottban.
ako se hoće. To da.
Csak nevüket ki ne mondjam.
Batyumat sírjuknál ledobtam,
s mivel a harcokból kikoptam,
bár erőm még volna, azt hiszem,
emlékükhöz könyökölök,
és némán hallgatom örök
vitájukat a végtelennel,
arcukat magammal viszem.
Meghalni mindig ráér az ember.
Meghalni mindig tud az ember,
ha nagyon akar. Azt igen.