„U korenu kose

„Hajad tövében

ti je vruća pena...“

forró tajték…”,

da sam marama,

kendő ha volnék,

i ako bi u tvom džepu stanovala,

zsebedben hogyha laknék,

iz tebe bi neprimetno srkala,

belőled észrevétlen kortyolhatnék,

ne bi ti miris pustila,

el nem engedném illatod,

ne bi se s tobom zasitila.

nem lennék tőled-jóllakott.

„U korenu kose

„Hajad tövében

ti je vruća pena...“

forró tajték…”,

da sam marama

kendő ha volnék,

s tobom bi ćutala,

veled hallgatnék,

tvoj dah bi u mojim borama čuvala,

hajtásaimba bújtatnám lélegzeted,

da sam marama –

kendő ha volnék –

nije moguće.

nem lehet.

„U korenu kose

„Hajad tövében

ti je vruća pena...“

forró tajték…”,

da sam marama,

kendő ha volnék,

uvek bi u tvoje ruke sakriti mogla,

mindig kezedbe lopózhatnék,

vrebala bi

kileshetném, ahogy

kako tvoja sebe čuvajuća volja

elcsitul lassan

polako se stiša.

magát őrző akaratod.

Da sam marama –

Kendő ha volnék –

nisam.

nem vagyok.