Kome da se obratim, s kim da delim polovinu hleba?

Kihez szóljak, kivel osszam meg kenyerem felét?

S kim da menjam svoje dobre alate koje

Kivel cseréljem meg jó szerszámaim, amiket

radom klesao i radom do bridkosti brusio?

munkában edzettem és munkában köszörültem élesre?

Bol je u tim pitanjima, nemirna gorčina

Fájdalom van ezekben a kérdésekben, nyugtalan keserűség

i nisam se susreo sa drugarom ko bi jednostavnim

és nem találkoztam a testvérrel, aki válaszolna rájuk

rečima mudrosti odgovorio.

a bölcsesség egyszerű szavaival.

U ratu smo, govore oko mene i o, joj,

Harcban állunk, mondják körülöttem s ó, jaj,

u dolini samo mrtvace vidim isto tako i na sunčanom brežuljku.

én csak halottakat látok a völgyben csakúgy, mint a napos domboldalon.

Nepoznat je ovde hrabar pogled a i veseli krik je nepoznat.

Ismeretlen itt a bátor tekintet és az ujjongó kiáltás is ismeretlen.

Jedno veče sam na vodu krenuo da sa čamca mrežu bacim,

Az egyik este vízre szálltam, hogy hálót vessek csónakomból,

ribe lovio al iz dubine leševe vadio,

halakra halásztam és halottakat emeltem ki a mélyből,

mladu devojku u kojoj mrtvo dete ležao i mladića

fiatal lányt, akiben halott gyermek feküdt és fiatal legényt,

u čijem srcu kuhinjski nož rđao.

kinek nagy konyhakés rozsdásodott a szívében.

Pomislio, evo nove generacije i zalud sam ih svojim živim rukama držao,

Lám, az új nemzedék, gondoltam és hiába emeltem őket élő karjaimba,

ispod zvezdanog neba i dalje nemo, nepomično spavali.

szótlanul és mozdulatlanul aludtak tovább a csillagos ég alatt.

Vreme nas je okaljao i trgovi našim koracima leđa okrenuli.

Az idők gyaláztak meg minket s a terek elfordultak lépteink elől.

Ali kažem: ako nema materije koju bi s našim alatima iskupili,

De azt mondom: ha nincs anyag, amit megválthatnánk szerszámainkkal,

nek kao oružja stvaraoce istine naše snažne ruke dignemo!

emeljük fel izmos karjainkat, mint az igazságtevés fegyvereit!

Zbog života. Zbog vlastitih i zbog života naših usamljenih braća.

Az életért. A magunk és árva testvéreink életéért.

Koga bičem udaraju nek od čelika ima kosti,

Akit korbáccsal ütnek, annak legyenek acélból a csontjai,

koga živog hoće sahraniti nek se i iz mrtvih vaskrsne.

akit elevenen akarnak eltemetni, az támadjon fel halottaiból is.

Dakle, zar nije vreme, braćo moji, da se iz dubina voda, iz dubina rudnika,

Ideje lenne hát, testvéreim, hogy kikeljetek a vizek fenekéről,

ispod ruševina zatvorenih radiona uzdignete.

a bányák mélyéből s a bezárt műhelyek romjai alól.

Zar nije vreme da u tim gorkim danima, kad nam je hleb tvrd kao kost

Ideje lenne, hogy magunknak szolgáljunk ezekben a keserű napokban,

i u sopstvenim krevetima budno spavamo, sebe služimo.

mikor csontkemény a kenyerünk és álomtalan alszunk ágyainkon.