klija u meni

zsendül bennem

sumnja prema kojoj

a gyanú, miszerint a

pomoću utvare

látszat segítségével

sam sebe prevario, sedamdesettri godine

becsaptam magam, hetvenhárom évig

živeo tako kao

úgy éltem, mintha

da sam beskonačan.

nem érnék soha véget.

Nedavno tokom jedne garave noći

Újabban mellém szegődött

pridružila mi se

koromfekete éjben

gospođa Leukemija,

Leukémia asszony,

sudeći prema imenu

neve után ítélve

Grčka lepotica,

görög szépség,

zamislio nju kao nekakvu

lantot pengető múzsaféleségnek

muzu koja na lauti svira,

képzelem el,

koja belom skutom skriva

ki fehér lepelbe bújtatja megejtő

čarobne udove, njene lokne

tagjait, barna haja

na leđa padaju –

a hátára omlik -

i drugo njeno ime je lepo,

a másik neve is szép,

očaravajući zvuči, „Akutna“,

megnyerő hangzású, “Heveny”,

klasičnoj milozvučnoj ženskoj pomami

ízt, csínt, tüzet ad

ukus, okus, vatru daruje –

a klasszikus zengésű női csábításnak –

u zadnje vreme u garnoj noći

újabban liaisonom van

u tajnoj ljubavnoj vezi sam

a koromfekete éjben

sa Leukemijom Akutnom

Leukémia Hevennyel,

i plod naše ljubavi ovog puta neće sazreti.

és nászunk gyümölcse ezúttal bennem érik.

Nova, grozničava situacija je na koju

Új, lázas helyzet ez, mely

se za sada ne mogu naviknuti,

most még megszokhatatlan,

kao novina mnogo obećava,

mint újdonság, sokat ígérő,

kao budućnost – kakva budućnost?

mint távlat – miféle távlat?

Ta upravo je perspektiva stigla

Hisz éppen a táv került

u unakrsnu vatru sumnje –

a kétely kereszttüzébe –

kao perspektiva samo je vruća

mint távlat csupa forró

napetost i ledena

feszültség és jeges

beznadežnost koja možda

reménytelenség, mely tán

sa novinom mami –

újdonsággal kecsegtet –

Ali sa kakvom novinom?

De miféle újdonsággal?

Zapinjem na čengelu tog

Fennakadok e kérdés

pitanja, koprcam se,

kampóján, kapálódzom,

otkidam se,

leszakadok róla,

trčim do frižidera

futok a frizsiderhez

zgrabim

kikapom belőle

belim lukom namazanu švarglu,

a fokhagymás disznósajtot,

Leukemijo draga

Leukémia, drága,

ne tuguj zbog toga

ne bánkódj, amiért

što nove senzacije

az új szenzációkat

– dokle god sam u mogućnosti –

– ameddig tehetem még –

sa starim neiskvaranim

elegyítem a régi

radostima mešam –

romlatlan örömökkel –

u svakom slučaju

minden más tekintetben

zadnja reč je tvoja.

tiéd az utolsó szó.