Više mi ne znači plam, buktanje,

Már nem érdekel a láng, a lobogás,

tek ona svetlost, što optoči, ugreje,

csak az a fény, mely pólyál, melegít,

tek Sunce. što obasja: majka je.

csak az a Nap, mely világít: anyás.

Zrake prinosi, dojke daruje.

Visszaadja sugarát, melleit.

Nem érdekel a tüzek tüze sem.

Ni vatra vatre mi ne znači ništa.

Hamuvá roskaszt, hamvamba visszaás.

U pepeo se kruni, ukopa u moj pepeo.

Bekormozódó életüvegemen

Kroz čađavo staklo svog života

nézem, mint málló napfogyatkozást,

gledam, kao pomračenje sunca osulo,

messzi magam: ahogy tolul, tolul

elém, körülem egy feketeség,

dalekog sebe: kako predamnom, okolo

elfed előlem, s azt súgja botorul:

gomila se, gomila jedno crnilo,

kivilágosodsz, kivirulsz, ha égsz.

zaklanja me ispred sebe i šapuće blesavo:

osvetlićeš se, procvetaćeš, ako budeš goreo.