zalud stupiš u kavez snova

hiába lépsz be az álmok ketrecébe

u ogledalima sveta duhova

alakod szétfoncsorozódik

tvoj lik se raskomada

tükreiben a szellemvilágnak

tela tvoja

testjeidet

ni noću

se éjszaka

ni danju

se nappal

niko ne vidi

nem látja senki

svoj lik za svaku novu priliku

hiába formálod át alakod

zalud formiraš ponovo

minden létező alkalomra

samo postižeš

azt éred el csupán

da ostaneš taj

hogy az maradsz

za koga

aminek

mada ne znaš zašto

bár nem tudod miért

roditi se nisi hteo

nem akartál megszületni