Gustim mirisom žita što si se zasitio?
Nem sajtoltál még mustot, miért dicsekedsz azzal?
Zar se hvališ, čoveče, što mošt još nisi cedio?
Együgyű kismadárként fürdesz a tűnő fényben,
Poput neuke ptice kupaš se u zadnjem zraku
s napod sötét felére fordul, akár egy érem.
i tvoj dan kao medalja se okreće na svoju mračnu stranu.
Árnyéka széjjelterped, mindent beborít barnán,
Sporo mu se širi senka, mrko sve optoči,
rajzik a villám, ugrál, meggyűlt fellegek halmán.
humku nagomilanih oblaka šaraju gromovi.
Goromba dörgés száll, a kényes föld belereszket,
Zadrhti mazna zemlja od grube grmljavine
bajt érezve a búzák mind lefeküsznek.
i klasje pšenice zloslutno se saginje.
Ágaskodik a ló, a dombról majdnemhogy felszáll,
Napinje se at, sa brežuljka skoro poleti,
füle körül a villám csokra s a szakadt fékszár.
kraj njega su cvat munje i poderani dizgini.
Sörényén, bársony szőrén szikrák sajognak, mintha
Grivu, baršunastu dlaku bolne iskre kite,
árammal volna töltve - száll, mint meteorszikla!
kao da je pun struje - tako meteori žive!
Nyargal a völgybe, a rozs tengerébe robogva,
Juri u dolinu, u more od žita, usijana
kéktüzű csillag omlik síró ezüsthabokba.
plava zvezda u plačne, srebrnaste valove pada.
Fülében zengést hozva, orrát tartva az égnek,
U ušima topot nose, nos do neba dižu,
fut a csorda, ropognak száraz porcogók, térdek.
u stampedu krda suhe hrskavice, kolena sikću.
Lenemnyelt fűcsomóval, könnyet fakasztó jussal
Suznim blagom, neprogutanom gomilom trave,
jönnek, mint balga szörnyek, lobogó zöld bajusszal.
zelenim brkovima kao tupi nemani dolaze.
Nyílnak a rettenettől csatornái a tőgynek,
Kanali vimena se od jeze otvaraju,
tejjel eleven kannák öntözik meg a völgyet.
žive kante livade mlekom zalevaju.
Széles tejútat írva zihálnak mindahányan,
Ocrtavajući širok put mleka, dahću svi,
nem győz a kolomp szíve sírni e gyorsaságban.
klepetuše samo za plač znaju u toj brzini.
Ó, az a ballagásra teremtett szaru-bocskor
O, za hodočašće stvoreni nožanj od roga
mit tud ilyenkor! S mintha villám volna az ostor,
šta zna u to doba! Knut kao da je od groma,
hangjára ütést vár a csípő és belerándul --
trzaju slabine, udarac čekaju kad se oglasi -
farkak - békéért esdő zászlók lobognak hátul...
repovi - zastave željne mira vijore pozadi...
Irgalom nincs a vészben, látod-e hogyan támad?
Propast je bez milosti, dal vidiš kako napada?
Elfujja anyád kontyát, kalapját vén apádnak.
Nosi majčinu punđu i šešir tvoga starca.
Kell, hogy fedetlen fővel remegjenek a földön:
Na zemlji otkrite glave se moraju bojati;
átok jön most, a gyilkos középkor elébük jön.
u susret im kletva, mračan srednji vek dolazi.
Megtöretett a földön, uralkodik az égben,
Slomljen je na zemlji, pa nebom sad vlada,
hozza a jég verését bizánci erősségben.
prokletstvo tuče donosi čvrstinom Bizanta.
Billeg förtelmes felleg, érc a taréja-fodra,
Ljulja se grozan oblak, kresta mu je kovina,
termő mezőre, ránk a sose várt csapást hozza.
plodnu livadu neslućenom kaznom pokriva.
Mint a hercegi hintó, reng a vakparádéra,
Razuzdana biserna flandra kao karuce princa
éjszínű párnák közt a csupagyöngy céda.
na slepoj slavi trocka među garnim jastucima.
Hatalmas asszony, rajta gyöngybül a szoknya,
Moćna je ta žena, suknja joj je od bisera,
tömör kupola, jéghegy, súlya sokezer tonna.
čvrst svod, ledena gora hiljade tona teška.
Lóerőt, haj, ki tudja hányat semmivé őröl!
Ko zna koliko konjskih snaga uništava!
Döggé fáradt a sok-sok vontató csődör.
Mnoštvo ajgira od vuče jarma propada.
Íme, megállnak, fújva fejet leszegnek,
Spotiču se, zadihano glave morno saginju,
bárgyún megpúposodva kénes lugot vizelnek.
tupo, grbavo puštaju lužnatu mokraću.
S nézd a gyönyörű cédát, ugrik, csördül a szoknya,
Pogledaj krasnu flandru, skače, zvekeće joj suknja,
most kezdődik a tánc, már viharerővel ropja.
sad počinje ples, kao bura besni ujdurma.
Cintányérral az orkán gyorsan járja körötte,
Tasovima orkan oko nje hitro skakuta,
vaknapot, holdat zordan csattogat össze,
slep dan, mesec suludo, okrutno lupa,
szájából zúgnak-zengenek minden húrok és kürtök,
odjekuju mu iz usta sve žice i rogovi,
tücskök vagytok csak hozzá, jó hegedűsök!
tu su samo cvrčci, muzikanti dobri!
Ilyen hangokra, ilyen muzsikaszóra
Na takvu muziku, na takve zvukove
forog a fehér szoknya s nincs ki lefogja.
se rita bela suknja, niko da nju pozove.
Ránca kinyílik mind, a széles égbolt az öble,
Svi nabori se otvaraju, nebo joj je krilo,
kéjjel rázza a gyilkos gyöngyöt a földre.
slasno trese samrtne bisere na tlo.
Ne mondhasd rá, hogy fösvény -- mázsaszám rázza, szórja
I nije ona tvrdica - nebrojeno trese
fűre, fára, aranyzöld szőlőbogyóra,
na zlatnozelene grozdove, travu, drveće,
zöld gabonára, az élet legközepébe!
zeleno žito, u centar bivstvovanja!
A száj belekékül, a táncnak sose lesz vége?
Pomodre se usne, zar tom plesu nikad kraja?
Jég az emberi szívre, jég a virágnak, vadaknak,
Led za cvetove, za divljač, led za ljudsko srce,
zubog a tó és zöld ág roppan és ablak.
ključa jezero, pucaju prozori, zelene grane se lome.
Kopog az őzek háta, porhanyós hangyabolyba
Udara srnama leđa i kao velegrad
becsap s szétrúgja, mint a világvárost a bomba.
atomska bomba razara rahli mravinjak.
Ellene ember mit tud? Nincs tudománya
Protiv nje čovek šta može? Nema znanja
lángot fújni e pergő jégbelű zsákra.
da taj đžak ledenih creva plamenom otapa.
Él az atom korában, s mintha őskori dárda
Živi u doba atoma ali ga stara
döfködné mellbe, -- öklét tehetetlenül rágja.
helebarda secka - nemoćno mu visi šaka.
Segítség itt már nincs és nincs mi a reményt óvja:
Nema tu pomoći, nadu niko da očuva:
az is pocsékká ütve, akár a pozsgás rózsa.
već je razmrskana kao rascvetala ruža.
Ím, a vetések csősze rezgő térdire dűlve
Poljak useva na drhtavim kolenima se
búg, mintha már a téboly országhatárán ülne.
moli, kao da je na rubu zemlje pomame.
Nyelve lefagyva, torka betömött csontkürt,
Grlo mu je kao zapušen rog, jezik smrzlo,
odaszorult a szíve, ahogy a jég lecsördült.
kako je led pljuštao, srce mu se stislo.
Szemét a vakság lakja, sárga búza és árpa
Oči zaposelo slepilo, vilinsko carstvo žute
tündérvilága zúzik fehér zavarodásba.
pšenice i raža žrtva je bele zabune.
Hol van a termés, hol van? Részegen és dadogva
Gde je urod, gde je? Mucajući i pijano
önfejét szétdobatni dőljön a cséplődobba?
da se razmrska u bubanj vršalice sam se sagnuo?
Míg a mezőbe jég ver, száraz mellkosarába
Dok livadom tuča hara donevši samo patnju -
vasgolyók esnek -- a kínok nagy sokasága.
suhi grudni koš kao da željezni plotuni gađaju.
Mintha röpülne égig s onnan visszadobódna,
Kao da do neba leti i od tamo se vraća,
feszítő, nehéz kíntól recseg, ropog a borda.
zaškripi, lomi se rebro, razara ga patnja.
Fejében örök dörgés, nem is veszi már észre:
Omamljena večnom grmljavinom ni opaziti neće:
gyöngyöt vetni a szoknya utazott más vidékre.
ode suknja u drugi kraj saditi bisere.
Most vehetné csak számba, micsoda dúlás volt itt --
Sad bi tek mogla videti kakav je tu pustoš bio -
méregzöld réz az égbolt, inogva békét kondít.
tamnozeleno, bakreno nebo mir oglašava tiho.
Magas kalászhullámok halottan itt feküsznek.
Mrtvo leže ovde visoki valovi klasa.
Idejön, idesüllyed vak hajója a csöndnek.
Ovamo se spušta slepa nada blagodata.
Itt csak az elme kószál s kérdezi: Ó, mivégre
Ovde samo um luta i pita: Zbog čega
kell e némaság? Engem megöl a szótlan béke!
je ta nemušt? Ubija me mir gde glasa nema!
Ott az élet, hol zsongás hallik és lárma --
Znam da se živi ako vrevu i žamor čujem -
szívek dajkája, ritmus, földig vagy lealázva!
dadiljo srca, ritme, ponižen si, potučen!
Tél ordított a nyárba, elfújta aranylángját,
Usred leta zima je besnila odnevši sjaj žudnje,
a szükség árnyékát is megfenyegető lámpát.
lampu šta zapreti i garnoj senci nužde.
Január jégkarjában dermedt a szelíd környék,
Krotka zemlja je u lednom zagrljaju zime,
áldott gyümölcse nem lesz, ringatja csak a könnyét.
blagodata neće doneti, grozdove tek suze čine.
Kénytelen szerelemnek hervadás lett a vége --
Od prisilne ljubavi venulost je nastala -
kész a körkép az ember dühére, keservére.
na bes i jad čoveka panorama se ocrtala.
Egyetlen férfi nézi mindenre eltökélten,
Tek jedan muškarac gleda na to sve spremno,
mákszemnyi elevenség jár e gigászi képben.
sićušna živost hoda u golemoj slici smerno.
Megkímélte az újabb vízözön, világomlás?
Zar ga je pad sveta, novi potop poštedeo?
Szál maga maradt magának, s jussa a gond, a bolygás?
Pripada mu lutnja i žal i samoća u nasledstvo?
Lépdel az egyszál férfi, mezétláb, csörgő jég közt,
Jedini muškarac na zveketavom ledu bos korača,
jégnél keményebb szemmel kémlel, mint elszánt küldött.
kao prorok, od leda tvrđim očima okoliš promatra.
Mérni akar és nem tud, mégis ő látva látja:
Merio bi ali ne može, ipak on dobro zna:
sivár az ég mezője, földre zuhant a nyárfa,
pusto je polje ispod neba, srušena je topola,
hangya meg hanyattfekve ölel jégszínű bábot,
mrav naleđice grli čauru boje leda
gyolcs-bugyrot öregasszony, akit a szél levágott.
i bošću jadna starica koju vetar preseca.
Megdöbben, inal tőle, átvág tengerít, rétet,
Prenerazi se, beži, kukuruzište prelazi,
barázda-parton kihűlt kölyöknyulakra léphet,
na rubu brazde hladnu zečju mladunčad gazi,
fülükbe marékszámra fehér sörétet kaptak...
glave su im topivom belom sačmom pogođene...
itt fekszik kitárt szárnnyal raja a madaraknak...
ukočeno, raširenih krila i jata ptica okolo leže...
Ott a fogoly tojása habbá verődött, benne
Od jaje jarebice pena je ostala,unutra
piciny vércsöpp a csirke, úszik a végtelenbe.
već oživelo pile, sićušna kap krvi, u eteru luta.
S ez volt a búza, -- édes új kenyér, kalács, zsömle,
Pšenica je bila - sladak, nov hleb, kolač, kifla,
szájhoz nem érve visszafordult az anyaföldbe.
ne dotaknuvši usta u zemlju se vratila.
S mégis: amiket a szív s ész gyönyörűn eregettek,
Ipak: šta su um i srce bezbrižno stvarali,
ábrándok, tervek sárba lesújtva nem lehetnek!
nade, snovi ne mogu biti u blatu presani!
Áll az ember a tájban, vassá mered a lába,
Usred rita stoji čovek, noga mu se u gvožđe pretvara,
fönséges fejét a bánat, bitangság fölé vágja --
uzvišenu glavu iznad tuge, nepoštenje stavlja -
s látja: az újabb harcok zöld arénája megnyílt,
i vidi: otvorile su se zelene arene
mellébe levegőt vesz, tartja -- egeket zendít.
novih borbi, udiše svež zrak - neba pokreće.