Prepoznao si, sobu tegliš u sebi,

Felismerted, egy szobát hordozol magadban,

kako u noćnoj tišini osluškuješ, dižeš se

ahogy az éjszakai csendben fülelsz, felülsz,

i čuješ, neko u tebi korača. Sve dublje stiže,

s hallod, járkál valaki benned. Egyre beljebb jut,

žuri. Preplašeno vidiš, malo zidno ogledalo,

siet. Ijedten látod, a kis falitükör, a tied

tvoje je, gotovo te udara, odleti. Shvatio si,

szinte verdes, csaknem elrepül. Megérted,

samo preko svakodnevnih stvari

csak a hétköznapi dolgokon keresztül

možeš stići do nepostojeće kvake te sobe.

juthatsz közelebb e szoba nem létező kilincséhez.