Preko dvehiljade petsto

Kettőezerötszáz-

osamdesetjednog dana

nyolcvanegy napon

i noći sam te nosila

és éjen át vittelek

na drugu obalu

a Nagy László-i

Lasla Nađa

túlsó partra

Preko dvehiljade petsto

Kettőezerötszáz-

osamdesetjednog dana

nyolcvanegy napon

i noći sam verovala

és éjen át hittem

blistanje velikih voda

a nagy vizek csillogását

ništa ne tamni

semmi sem fakítja

Već tristo

Már háromszáz-

četrdeset dana

negyven napja

u svom slomljenom čamcu

magányosan evezek

usamljeno veslam

törött csolnakomban

Nema ni svetiljke moje

Lámpásom sincsen

niti druge obale

túlpart sincsen

Ali kroz novih

De újabb

dvehiljade petsto

kettőezerötszáz-

osamdesetjednog dana

nyolcvanegy napon

i noći verujem

és éjen hiszem

naćiću te u prolećnom

hogy megtalállak tavaszi

beharu

virágfakadásban

letnjim pljuskovima

nyári záporokban

slepim pauzama

cikázó villámok

sevanja gromova

vak szünetében

cićoj zimi

csikorgó telekben

i pažljivo

s óvatosan

moćiću tvoje morno srce

fogam közé vehetem

među svoje zube uzeti

megfáradt szíve

7. avgusta 1992.

1992. augusztus 07.