Takav je taj grad kao o zemlju udarena

Olyan e város, mint egy földhöz vert

igračka.

játék.

Istekla njegova nepopravljiva sudbina.

Megfordíthatatlan múltja lejárt.

Samo kamenja ga spominju.

Csak a kövek beszélnek róla.

Nikad ne znam, šta fali iz njega.

Sosem tudom, mi hiányzik belőle.

Kao uvek, između činjenice i utvrđivanja

Tény és megállapítás között gyalogolok

koračam u njemu.

benne, mint mindig.

Kao da je svaki pojedinac na posao

Mintha mindenik ember munkába

jureći zvonar i ispod pazuha

siető harangozó volna, s hóna alól

po jedan tanjir ispusti.

elejt egy tányért.

Tako se na pogansku kob ljutim:

A pogány sorsra haragszom így:

zašto je trebala ispod očiju moje ljubavi

miért kellett szerelmem szeme alá

bore staviti?

ráncokat rakni?

Okus žalosti kušam i gledam

Hörpintem a gyász zamatát s nézem

dalekog Sunca:

a messzi Napot:

dim ga s dve ruke trlja.

két kézzel törli a füst.