Trči, ništa ne pitaj!

Fuss, ne kérdezz semmit!

Očešljaju te drva, senke,

Megfésülnek a fák, az árnyak,

kako kosu svetlosti

ahogy a fény haját

rešetke rastvaraju.

bontják a rácsok.

Trči, nosi svoje prnje, vijorenje

Fuss, vidd rongyaid, szennyes

tvoje prljave plahte,

lepedőd lobogását,

daleko – daleko,

messze – messze,

niko te ne sprečava.

nincs, aki utadba álljon.

možda ćeš ovako osetiti – dudučim,

így tán megérzel – sípolok,

besnim, galamim,

tombolok, kiabálok,

i ako ti lice zbog mog štipanja sveže-rumeni

s ha arcod kicsípem frissre-pirosra

– pa mazim te! –

– hisz simogatlak! –,

molim te, neka ti

nagyon kérlek, ne

boli.

fájjon.