Reflektira,

Reflektoroz,

vetar u noć korito

medret váj az éjbe

kopa.

a szél.

Žuti snop svetla.

Sárga fényhasáb.

Zrnca prašine, molekule

Porszemek, molekulák

– u njemu krošnje, grane lepršaju.

– lebegnek benne levelek, ágak.

Noć preseče.

Kettészeli az éjszakát.

Na platno reke

A folyó vásznára vetít

brzog meseca projicira i sene.

gyors holdat, rudalózó árnyakat.

Uši naroguše,

Fülüket hegyezik,

večni oblaci ih gledaju i sarandže.

nézik örökké felhők és kutak.

A tebi šta pokazuje?

Padobrana, tvoju pletenicu,

Hát neked mit mutat?

ogoljelu napuklu crkvu,

brze noževe, odsjaj na tvom licu,

Ejtőernyőt, zuhanó hajadat,

klateće klade, tvoju nogu –

hátracsukló pőre templomokat,

i ispod srušenog neba glavu moju.

gyors késeket, villanó arcodat,

kalimpáló kalodát, lábadat –

és magamat, a bedőlt ég alatt.