Sad ti Ariele, radniče moja, pomoćniče,

Most Ariel te, mun­ká­som, se­gí­tőm,

kako ti se sviđa: možeš otići ili ostati.

ahogy tet­szik: el­me­hetsz vagy ma­rad­hatsz.

O tebi ni to ne znam, dal si žena

Azt se tu­dom ró­lad, hogy nő vagy-e,

kad opčinjeno tvoju ruku držim,

mi­kor bű­völ­ve a ke­zed fo­gom,

jer moja čarolija iznad seksa je.

mert va­rá­zsom a sze­xen túl­he­vül.

Ali kao muškarac na te tako mislim

De fér­fi lé­tem­re úgy gon­do­lok rád,

kao, kao... kao, kao... kao, kao – bolje da ne kažem.

mint, mint… mint, mint… mint, mint – na hadd ne mond­jam.

I reci: šta li će postati sretan Milano

És mondd: mi­vé lesz a bol­dog Mi­lá­nó,

ako na ostrvu dalje igramo?

ha to­vább ját­szó­dunk a szi­ge­ten?