Unuci Rebi kojom smo rubinom bojene čaše zajedno gledale

Rebi unokámnak, akivel együtt láttunk

Rubinom farbana čašo

rubinpácos poharakat

Iz lepe Bohemije

Rubinpácos pohár,

podari mi gutljaje slasti,

szép Bohémiábul,

sad kad moja ramena

öröm-kortyokat adj,

starost i bolećivost

most, hogy már aláhull

tereti,

vállamra a vénség,

način čaranja ti je

vállamra a kórság,

dobro poznata,

te a varázslatnak

na lica mojih predaka

jól tudtad a módját,

i tad si osmeh mamila

hogy mosolyt bűvöljél

kad čitava imovina

őseim arcára,

u dalekom Šimandu

amikor a porta, amikor a birtok

udarac čekića čekala.

a messzi Simándon

I prilikom zadnje večeri

várt a kalapácsra.

do vrha su te punili

Az utolsó estén

a posle pažljivo

még színig töltöttek,

u damast zavili.

s tégedet azután

Spašavali su te moji preci,

damasztba göngyöltek.

spašavo te je i moj praded,

Mentettek ükeim,

na kraju moja draga baka

mentett dédapám is,

spasila.

és megmentett végül

Kojih stopedeset godina

drága nagyanyám is.

na tebi konjanik pleše,

Vagy százötven éve

vodeći svog ata

huszár táncol rajtad,

suze iznutra pušta.

jó lovát vezetve

Čašo, ti Jedina

könnyet bévül hullat.

koja si ostala,

Pohár, te Egyetlen,

pomozi, neka vreme

aki megmaradtál,

ne uz gorke gutljaje provodim,

segíts, ne időzzek

povrati za jedan tren

keserű kortyoknál,

spokojan osmeh moj,

hozd vissza egy percre

stišaj strahove,

gyöngyös nevetésem,

lepo te molim.

félelmeim élét tompítsd,

kérve kérem.