Blato i glina je nebo i sunce i oblaci,

Sár és agyag az ég és a nap és a felhők,

blato i glina je zemlja i reč.

sár és agyag a föld és a szó.

Dva isušena bunara slepo se gledaju.

Nepomičnost.

Két kiszikkadt kút nézi egymást vakon.

Isušeno stablo u okolišu,

Minden moccanatlan.

tišina u ćutanju.

Veče poput teturanje bivola,

Kiszáradt fa a tájban,

u glibu osušeni otisci stopala.

csend a hallgatásban.

Vrišti zgažena trava,

kuka sve po spisku huli,

Bivalyimbolygású este,

među bodljama, mršavim svinjama

iszapba száradt lábnyomok.

sekirom krpana kolevka tetura.

Voz sa zadnje stanice,

Letaposott fű visít,

vraća se misao.

kallantyú káromkodik,

Peščane jame.

Na klizavoj glini

tövisek, sovány malacok között

okorela praznoverja, mržnja,

baltával nagyolt bölcső tántorog.

gromom udarene ljubavi,

zaneseni usijani kotači.

Végállomásról a vonat,

Gospoda popisati dolaze,

visszafordul a gondolat.

bunari ćute.

Sa brežuljka psi jure,

Homokvermek.

orahe svojim tokom voda spira.

U dolinama kaljuža se nadima,

Konok babonák, gyűlölködés,

pliva krompir,

villámcsapta szerelmek,

peni se cvet krompira,

megszállott tüzes kerekek

vetar svoja jedra razvija,

a síkos agyagon.

isplove brežuljci

a brodolomci

Összeírni jönnek az urak,

umreti kući se vraćaju.

hallgatnak a kutak.

Ispod zemlje na površinu

miris meda, miris maline curi.

Kutyák rontanak le a dombról,

U ustima carevac.

mossa a víz lefele a diót.

Iznad bosonogih kuća

nedeljna bakrena neba bruje.

A völgyekben megdagad a sár,

Vrti se vetar,

glina-sumrak se sprema.

úszik a krumpli,

Penje se žena na brežuljak,

voz nad njenom glavom plovi,

habot vet a krumplivirág,

tračnice unazad klize,

povlače se točkovi,

vitorlát bont a szél,

voz nazad u dolinu pada,

i dečak pada,

kihajóznak a dombok

majdan ga pokopa.

Odjek iz bunara u bunar vikne.

és a hajótöröttek

Reč prema dola pada,

misao prema dole pada,

meghalni hazatérnek.

duša prema dole gleda.

Na srcu njenom bočica nade.

Mézillat, málnaillat

I nebo se savija.

szivárog föl a föld alól.

Svetlost je mutna,

kiša tiho rominja.

Kutyatej a szájban.

Preko brežuljaka

besni psi iz snova jure.

Vasárnapi réz-egek zúgnak

Krompir se iz zemlje izvrne,

mezítlábas házak fölött.

reč se iz usta izvrne.

Ruši se nebo,

Forog a szél,

majdan te pokopa.

Nebo, ili zemlja, ili misao,

készül az agyag-alkonyat.

nešto se pomera.

Isčupa se iz blata

Megy az asszony fel a dombon,

i krvavo sebe u svet gurne.

feje fölött úszik a vonat,

Ispod zemlje vreme se raspuca

csúsznak a sínek visszafele,

i u bunarima naša lica izbijaju.

hátrálnak a kerekek,

zuhan vissza a vonat a völgybe,

zuhan a fiú,

betemeti a bánya.

Kútból kútba kiált a visszhang.

Lefele hull a szó,

lefele hull a gondolat,

lefele néz a lélek.

Szívén egy kisüveg remény.

Görnyed az ég is.

Tompa a fény,

halkan hull az eső.

Álombeli veszett kutyák

robognak a dombokon át.

Kifordul a krumpli a földből,

kifordul a szó a szájból.

Omlik az ég,

betemet a bánya.

Ég, vagy föld, vagy gondolat,

valami mozdul.

Kitépi magát a sárból

és véresen a világba löki magát.

Felfakad az idő a föld alól

és a kutakban felbukkan az arcunk.