Spojiti kraj sa krajem, to je bilo teško.

A fonál végét megfogni, az volt nehéz.

I pre toga dočekati da se pojavi žena

És kivárni előtte, hogy a nő arra jár,

i onu ženu prepoznati, to je bilo teško:

és azt a nőt fölismerni, az volt nehéz:

lice joj nešto nabreklo, hod nesiguran postao.

arca kissé püffedt, járása tétova lett.

Kako se predstavila, njeno rukovanje je

Ahogy bemutatkozott, semleges volt

nedokučiv bio. Privid sna opomenula, reče on,

a kézfogása. Álomlátás intette, szólt a férfi,

da bi se vratila. Privid sna, reče ona

hogy térne vissza. Álomlátás, szólt a nő,

i crven smotuljak ravnodušno predala.

és szenvtelen adta át a vörös gombolyagot.

On nije stao do zadnje odaje.

A férfi a legbelső teremig nem állt meg.

Nit je dotle dosezala. Memljivu zemlju osetio,

A fonál addig ért. Iszamós földet gondolt,

vonj, stezanje nemana, što se iz skrovišta

bűzt, szörnykarok szorítását, rejtekből

izbija. Ali u uglu, u svetlu baklje,

rátörve. De csak egy kupac csontot talált

samo gomilu kostiju našao. I na zidovima

a fáklya fényénél, a sarokban. S némi

osušene mrlje krvi. Tragove tuče.

száraz vért a falakon. A dulakodás nyomait.

Seo i čekao. Nemana. I što je još teško bilo:

Leült és várt. Szörnyre. S még ez volt nehéz:

pre no što se baklja ugasila, nit je

mielőtt ellobbant a fáklya, meggyújtotta

zapalio. On je zapalio nit.

a fonált. Meggyújtotta a fonált a férfi.