svugde vlaga

csupa pára

debele kapi suza

kövér könnyek

se koturaju

gördülnek le

niz tvoga tela

rajtad végig

do mojih nogu

lábam elé

plač ništa ne rešava

a sírás mit sem ér

pa ozari me

ragyogj hát rám

prostran hodniče propusti

engedd át a fényt

zrake svetlosti promaju

tág folyosó a huzatot

da se pogodimo jedan drugog

kössünk alkut ne bántsuk

nemojmo dirati samo gledajmo

csak nézzük egymást

kao prvi put

mintha először

zaneseno sa nevericom

kábán hitetlenül

da će jedan preživeti drugoga

hogy egyik is túléli a másikat

već se tako boramo

úgy ráncosodunk már

i prljamo kao

szutykosodunk mint

oblaci na nebu

égen a felhő

naše duše licem šutnje sivim

lelkünkbe égetve a némaság arca

prividom žigosane

a szürke látszat