U Nacionalnom Muzeju, marta 2006.

A Nemzeti Múzeumban, 2006 márciusában

U toplini mnoštva

Annyi tekintet

pogleda

melegében

zaboravljamo mraz

feledjük Novgorod

Novgoroda,

fagyát,

prašinu i buđ,

port és penészt,

i na nas odmerenu

s a ránk mért

u-ruke-te-više-ne-uzimaju

kézbe-már-nem-vesznek

moriju.

halált.

Tolikim prisnim rečima

Annyi szép szóval

miluju nas,

simogatnak,

taj blagi žamor

a lapozás ígéretét

tako nosi u sebi

úgy hordozza

obećanje listanja,

e gyöngéd zsongás,

da nam je slušati

hogy hallanunk

milina.

gyönyörűség.

Putniče, ti ko si

Vándor, ki eljöttél

nas danas posetio,

ma hozzánk,

nemoj naše užasne rane gledati,

ne szörnyű sebeinkre nézz,

znaj, vaskrsnuti valjda

tudd, feltámadnunk,

kod kuće teško neće biti.

itthon aligha lesz nehéz.