I posle uboda igala krv je krenula,

És a tűszúrások után megindult a vér,

ali obale rebara već su

de már a bordák partjai

otplivale

elúsztak

od kose moje odar kampa nastalo

hajamból lett kemping-ravatal

čadar vazduha

légsátor fénylett

poput sedmodnevnog praznik sjalo

mint a sátoros ünnep

iz zidova izbijen

a falakból robbant

koncert vrana je

varjak hangversenye

nemi film

a vászonlepedőn fehér

na belom čaršavu.

némafilm.

I videla sam da krvnik sa britvom

És láttam, hogy bennem fut

u meni juri,

a borotvás gyilkos,

uvek u meni korača,

mindig is bennem jár,

u bilo šta da se pretvaram,

bármivé leszek,

u obliku korena,

hív gyökér-alakban,

u obliku padajućeg leda me zove,

hulló jég-alakban,

preko plime i oseke dana u meni talasa

áthullámzik rajtam a napok ár-apályán

lumperaje rima

kimetszi belőlem

iz mene iseče

a rímek tivornyáit

kao izostanak rafala

erősíti csöndem

u meni tišinu jača.

mint a sortűz-kihagyás.

Pola krilo me šuteti uči,

Hallgatni tanít egy fél szárny,

jer svetlom sečiva preseče,

mert elvágja penge-fénnyel,

u vetru zaljuljana kapija,

a szélben meglengő kapu,

jer ulazi.

mert belép.

I kad ću već senku imati,

S mikor már árnyam lesz,

kao ne-očekivana harmonia,

mint nem-várt összecsengés,

lice otkida,

letépi arcát,

o svakoj lagodnosti me ispituje

kivallat minden könnyűségről,

i oštricom britve

és borotva-éllel

na Sunce napiše:

felírja a Napba:

za obojene reči

nincs már időm

već nemam vremena.

festett szavakra.