jedne nikad kraja večernje partije

egy végeérhetetlen szép estélyen

sa sobom sam i sa drugima čaše se prazne

poharazgatok magammal mással

znam nada da sa prolazom do večne

tudom hogy minden pohártól fogy a reményem

pogodbe stiže svakom čašom nestaje

örökös alkut kötni az elmúlással

da stigavši do mene mene bi zaobišao

hogy mikor hozzám elér félrenézzen

kao da je onu vražju naredbu kojom bi se

mintha otthon feledte volna az útiparancsot

kad-tad vratiti mogao kod kuće zaboravio

amivel majd még egyszer visszatérhet

i tad milosrdno dobaci: vi još ostajete

s akkor kegyesen ránk szól: ti még maradtok

svet oko mene se veseli besomučna je igra

a világ köröttem mulat szivornyázva táncol

ponoć je već odavno prošla ali niko da krene

éjfél már jócskán elmúlt de senki se megy haza

od smrti odgoda je dobijena

haladékot kaptunk a haláltól

dok ta beskonačna noć traje živi se

élhetünk míg kitart ez az életfogytiglani éjszaka