1. Razgovor
1. Társalgás
Clarae uxori Hispaniam vitamque
Clarae uxori Hispaniam vitamque
mecum una permeanti
mecum una permeanti
„Što se tiče borbe s bikovima
"Ami a bikaviadalokat
ja sam na strani bika“ – rekoh
illeti, én bikapárti vagyok"
ne prvi put gospodični – da bi nju umirio – koja je od
mondtam – mint már sokszor – megnyugtatandó
nedavno građanka Madrida, a obratila
a néhány éve már Madridban élő
mi se ovako (kao odgovor
hölgyet, ki így szólt (válaszul ama
na moju izjavu da ću svakako
kijelentésemre, hogy mindenképen
pogledati borbu s bikovima,
megnézek itt egy bikaviadalt,
jer videti je moram): „Divim vam se.“
mert meg kell néznem): "Csodálom magát."
„Na strani bika sam“ i još dodah
"Bikapárti vagyok", és hozzátettem
radi objašnjenja: „Toreadora
a magyarázatot is: "tudniillik
su naime ipak upitali
a toreádort valamikor mégis
želi li se upustiti u borbu;
megkérdezték, akar-e küzdeni;
on je barem imao uticaja
a hivatása megválasztásába
pri izboru svoga zvanja;
ő legalábbis beleszólt;
ali bika niko nije pitao.“
de a bikát nem kérdezte meg senki."
„Dobro – popustila je – ali ovde to
"Jó, jó – enyhült meg – de ezt itt ne mondja
nikome nemojte reći“. Evo nazire
meg senkinek." Lám, máris itt a másik
se nova strepnja: dakle: šta će masa reći?
aggodalom: hogy: mit szól a tömeg?
Ja ću kazati. Veli da nisam ja,
Hát én megmondom. Azt szólja, hogy; nem én,
nisam ja koji ubija
nem én vagyok a gyilkosa, de azért gyilkolok,
ipak ubijam,
nagyszerű!; meg azt,
veličanstveno! i
hogy úgysem hagyja megzavarni magát
ne dozvoljava da ga ometaju
e pompás multaságban; mit számít
u toj uzvišenoj zabavi: ko
az aránylag kevesek jogosulatlan
uopšte mari za negodovanje
- mert hisz húsevők ők is – érzékenykedése?"Nézze kérem
– jer i oni su mesožderi – nepozvane manjine? „Glegajte molim vas
-mondta a hegyesszakállú, rokonszenves
– rekao je simpatičan gospodin sa šiljatom bradom,
úr, egyébként költő, a hófehér
inače pesnik, preko snežnobelog
abrosz fölött -, a bikának amúgyis
stolnjaka – biku je ionako
természete a küzdés, nekimegy
u krvi borba, samo napada,
mindennek, támad." Mi úgy vettük észre,
napada sve.“ Mi smo tako zapazili
hogy nem nagyon, csak ha bosszantják;
da baš ne, samo kad ga nagone;
és ezt persze kell, máskép a közönség
a to se mora u protivnom masa će
csalódott meg hiányérzete is marad,
ostati razočarana sa osećajem
ha aznapra beütemezett (és kifezetett)
praznine jer je izostao za taj predviđeno
ölése elmarad.
(i plaćeno) klanje.
2. A bika dala
2. Pesma bika
Kiválasztottak engem
Izabrali su me
és megkergettek engem
i gonili
füvön futtattak engem
na travi me jurili
lovak közt űztek engem
među konjima terali
és felneveltek engem
i odgojili su me
itattak és etettek
hranili i pojili
most véremig gyötörnek
da bi me sad mučili,
és hull és hull a vérem
krv mi kapa propadam,
nem értem és nem értem
ne shvaćam i ne shvaćam.
3. Társalgás
3. Razgovor
És ez a legtaszítóbb az egészben. Ez a
I to je najodvratnije od svega. To
visszaélés a bika bizalmával,
nepoštovanje poverenja bika,
ez az egyenlőtlenség a küzdelemben, amely,
neravnopravnost u samoj borbi koja
mondom, ott veszi kezdetét
zapravo započinje
máris és éppen azzal, hogy megindul;
baš time što uopšte počinje;
a küzdelem, amit csak az egyik fél akart.
borba, koju samo jedna strana želi.
A másik fél megáll
Druga strana stoji
ott az aréna közepén és nagyot szippant
u sredini arene i duboko udiše
a levegőből, amely nemsokára
još sveži zrak koji će biti uskoro
vére szagától lesz terhes. Mire
ispunjen mirisom njegove krvi.
szurkálni kezdik, lóról és fölülről.
Bode ga, bode, odozgo sa konja.
Forog kicsit – Ugyan, hagyjátok abba
Okreće se. – Zaboga prekinite
- mondaná, hogyha szólni tudna – Mi ez? –
– rekao bi da govoriti može.
tenné még hozzá. Hanem válaszul
– Šta je to? – dodao bi. Al mesto
köré rohannak a díszes, szines
odgovora okružuju ga borci
dárdácskákkal a gyalog-harcosok
sa šarenim, okićenim kopljima
és mindegyikük
i svako od njih
lehetőleg elegánsan egy-egy
po mogućnosti elegantnim pokretom uz kičmu
rudacskát szúr gerince mellé. És szökell tovább.
mu po jedan šiljak zabode. I hitro se udalji.
Most már
Sad već
végkép nem ért semmit. – Hagyjátok abba! -
ništa mu nije jasno. – Prekinite! –
kiáltotta nemrégen ugyanitt
uzviknuo je nedavno jedan
egy kisgyerek. – Ez nem becsületes
dečak. – Ta borba nije poštena.
dolog. Többen egy ellen? Így kiáltott
Više protiv jednoga? – Tako bi uzviknuo
volna a bika is, lett volna emberi
i bik da poseduje ljudski glas
hangja és emberi, de még el nem romlott
i ljudsku još neiskvarenu dečačku
gyermek-értelme. Hanem ő csak állt,
maštu. On je samo stajao tamo,
még sétált néhány lépést
začuđeno i vlastitom krvlju obliveno
csodálkozva és vérével borítva.
nesigurno koračao.
És voltak, akik megmondhatták volna,
Neki bi mu mogli objasniti da
hogy a rétek, játék, futás, edző-torna
livade, igre, trke, treninzi
az elképzelésekhez tartoztak és
pripadaju jednoj utvari,
a képzelet-adáshoz, míg abban a pillanatban,
stvaranju mašte, dok onog trenutka kada je
mikor a porondhoz várakozva és
po prvi puta još ne sluteći ništa
gyanutlanul előszőr állt-meg,
stao usred arene,
hogy ott és ott előszőr
tad, samo tad se sreo
az életbe került.
prvi put sa stvarnošću.
4. Az én dalom
4. Moja pesma
Tagadom,
Poričem,
tagadom, hogy az élet pusztán fájdalom,
poričem da je život isključivo patnja
s hogy elég,
i da je dovoljno
tudni belőle csak azt, ami szörnyűség,
znati samo to što je tužno,
ami váratlan vág és hirtelen szúr és hasogat,
ono što iznenada seče i naprasno seva,
tagadom, hogy az egyedüli valóság az iszonyat,
poričem da je jedina istina pusta jeza,
ez a Szent Sebestény bika itt, húsában acél-hegyekkel,
tu ovaj Sveti Sebastijan, bik u svome mesu s čeličnim šiljcima
s körül a lelátó, pillantásnyilakat küldő várakozásba torzult emberekkel,
i oko njega tribine od grozničavog isčekivanja izobličenim ljudima,
s hogy csak az van, ami a lelket marja, a testet építi, vérzi,
i da postoji samo to što dušu razdire, žile nagriza,
tagadom, hogy nem a kiúttalan gyötrelmek útja a rossz mozi,
poričem da je loša predstava jedini put bezizlaznim jadima,
s hogy az öröm belefér abba, ami a túlélés öröme, a káröröm,
i da je radost isto što je i radost preživljavanja, zluradost,
s hogy nem a valóság, ami kívülesik ez ölésre tapadó szemek köritette körön,
i da sve što je izvan kruga ovih od klanja ushićenih očiju, nije stvarnost,
s tagadom azt,
i poričem
hogy az élőlény boldogságot nem várhat, legföljebb vigaszt,
da je samo uteha a ne i blaženstvo dostižno za čoveka,
s hogy e vigasz a mások vagy éppen a magunk kínjából sarjad,
i da ta uteha iz tuđe ili vlastite nevolje stiže,
tagadom, létezés, hogy az undor vagy akár az egézséges étvágy
poričem da u bivstvovanju zadovoljstvo jedino iz gnusnosti ili apetita zdravih potiče,
[egyedül betöltheti birodalmad,
i pogotovo poričem (jer maltene je svugde prisutno)
s tagadom főként (mert többé kevésbé sajnos mindenütt jelenlevő)
da postoji, od svega izdvojeni, svirepi i moćni, aljkavi i pobedonosni đavo.
hogy van ádáz és hatalmas, lompos és dialamas ördög, mindentő különlevő.
5. Razgovor
5. Társalgás
Jer bika
Mert a bikát
su zamislili a u početku je
annak képzelték s kezdetben az is volt,
i bio, makar za davnašnje lovce,
legalábbis a legelső vadászok
ogromna, zastrašujuća sila
számára,félelmetes hatalom,
koju su pre savlađivanja celivali,
akit legyőzni is csak úgy lehetett, hogy előbb
a nakon pobede, na mrtvačkoj odori,
fohászkodtak hozzá, s utána
duboko poštovali.
tisztelték világ-ravatalon.
Jer bika
Mert a bikát
goniti ili makar susresti
űzőbe venni vagy akárcsak
se s njim zastrašujuće je bilo,
találkozni vele, félelmetes volt,
veliko iskušenje, neizbežno.
nagy próbatétel s elkerülhetetlen.
Ne kao ovde za novce uvek
Nem úgy, mint itt, e pénzért megnyitott
ponovo igranim svečanostima.
s gépiesen ismételt ünnepekben.
6. Pesma reklame
6. A reklám dala
Ovde svakog četvrtka i nedelje
Itt minden csütörtökön és vasárnap,
kao nedeljom, a u zoru i radnim danima,
miként a templom-homályában vasárnap
u prisenci cekve,
és hajnalonként hétköznapon is,
žrtvuju glavnu hranu radi same žrtve.
feláldozzák a legfőbb élelmet sajátmagának.
I nije škrabnica to
És nem persely jár körbe;
što okolo hoda; jeza ima svoju cenu
a hátborzongatásnak megszabott ára van
i unapred se može i mora
és jóelőre túl kell
osigurati plativši traženu svotu.
és túl lehet jutni leszurkolásán.
7. Razgovor
7. Társalgás
Mit uvek – iako nespretno –
A mítosz mindig – ha sután is –
žudi za istinom, štiti je kad se već
igazságra törekszik, óvja, ha már
probudila u nama potreba za istinom,
fölébredt bennünk az igazság igénye
(mada primena u praksi izostaje)
(ha gyakorlatáról lemondatik is),
makar samo prividno, makar
legalább látszatát, legalább
i krhotina od moguće celine:
törmelék-csillámát a lehetségesnek:
neman s Krete s glavom bika krv je
a bikafejű szörny, a krétai
pila, ali njegovu nisu pili.
még vérivó volt, nem az ő
Jer junak bi lutao kroz
vérét itták. S a hős tévelygett volna
skrivenih koridora dok puta
a hozzá vezető, a túlerőhöz
ne bi našao do nadmoćnog protivnika
vezető úton, rejtek folyosókon,
i zalud bi pobedio, vrativši se nikad
s hiába győzött volna, sohasem
svežinu slobodnog prostora
juthatott volna vissza a szabad
ne bi osetio. U toj areni bik među
levegő édes fényébe. E porondon
unapred-ne-znanim i podmuklim,
előre-nem-tudott és álnok
bolnim udarcima samo tetura.
csapások közt a bika tévelyeg.
Uspravno, udobno sede oni
Egyenesen és kényelmesen ülnek,
koji su od krvi opijeni.
akik vérétől részegek.
8. Pesma Katula
8. Catullus dala
Jer kao što na najvišem vrhu visokog Taurusa
Mert valamint a magas Taurus legfőbb tetejében
šumećeg hrasta ili šišarkama punog
ágaival zúgó tölgyet, vagy sok tobozával
crnobora okreće, lomi neumoljiva oluja
terhes gyantafenyőt csavar és tép szörnyen a szélvész
(koji se od silnog trzaja iz korena isčupa
(az meg a rántástól eldől, kiszakad gyökerestől,
i dok pada lomi sve na što usput naiđe):
s hultában széttör mindent, ami elébevetődik):
tako je tamo heroj Tezeus oborio čudovište
így terítette le ott hős Théseus, győzve, a szörnyet,
što je svojim rogovima u prazan zrak zarinulo.
szarvaival ki hiába döfött az üres levegőbe.
9. Razgovor
9. Társalgás
I ovde i sada; opet, opet i opet, uvek ispočetka
És itt is és most is; Théseus küzdelme
ponavlja se borba Tezeusa.
megismétlődik újra s újra.
A jadni minotaur uzalud se bije.
S a szegény Minotaurosz hiába döf.
Učili su ga da u maramu zarine
Úgy oktatták, hogy a kendőbe döfjön,
a štitit sebe ne može: iza
s nem védheti magát: a libbenő
lebdeće marame – kao sudbina –
kendő mögött mindig – akár a végzet –
praznina ga čeka.
a semmi áll.
Sad već na tratini s Tezeusom se bori.
Most mát Thészeusszal van dolga a fövenyen.
10. Pesma majstora igre
10. A játékmester dala
A on – kakav da bude?
És ő – milyen legyen?
Neka bude unapred slavodobitan
Legyen előre diadalmas,
po mogućnosti iza sebe sa
lehetőleg már sok
bezbroj trijumfalnih pobeda.
győzelemmel a háta megett.
Nek oseća da je predodređen
Érezze úgy, hogy erre a csatára
za tu borbu.
remdeltetett.
Neka to i pokaže. Neka se ni od svetkovanja ne preza,
És mutassa is. Olyan legyen, ki vissza az ünnepléstől sem retten,
nek stupi na scenu zlatno-crveno-iskićeno s osmehom
arany-piros-cifrán, tudom-hogy-vártok mosollyal vonuljon be, mint
[znam-mene-čekate, kao u sjaju operete vedeta.
primadonna a pompás nagyoperettben.
I neka bude virtuozan plesač ravnajući se prema istančanim pravilima,
De balettet is járjon, virtuóz módon, leheletfinom szabályhoz
ko neprimetnim pokretima levo-desno tera nezgrapnog prisilnog-junaka, Minotaura.
[igazodva,
Jer i to je neosporno lepa umetnost, nije bilo šta,
egy-egy alig-mozdulatával terelje a bumfordi kényszer-hős
jer prividno nad glomaznim čudovištem pobedu slavi vitka lepota,
[Minotauroszt balra-jobbra.
jer gipka elegancija
mert művészet ez is és nem kicsiség és szép is kétségtelen,
određuje u toj igri ko će gde krenuti od dva protivnika.
mert látszólag csak a karcsú szépség győz benne az otromba
Ovde to, što je lepo, uzdiže raspoloženje.
[szörnyetegen,
11. Moja pesma
mert hajlékony elegancia
Jedina je razlika da u baletu
szabja meg benne, hogy mikor hová kell mindkettejüknek fordulnia.
smrt nije obavezna.
Mert szép a szabály és itt is minden azon bukik, azon áll.
12. Razgovor
11. Az én dalom
Izvižde torera ako prekorači zadanu crtu
A különbség annyi, hogy a balettban
i bika ako se plaši, mada verujem da za to puno ne mari;
nem kötelező a halál.
al krvi sve manje ima, postaje sve nesigurniji,
12. Társalgás
pre no što izbodeno telo sam izdahne
Kifütyülik a torerót, ha túllépa megszabott vonalon,
mora biti ubijen.
s a bikát, ha gyáva; bár nem hiszem, hogy ez őt zavarja nagyon;
I ako je ubod spretan, ako procenjuju da je bik dobar, aplaudiraju,
de egyre kevesebb a vére és egyre bizonytalanabb,
(mada verujem da za to nije zahvalan), ”TORO! TORO!” – skandiraju.
meg kell ölni, előbb, mint magától
13. Pesma bika
elhullna a szúrások alatt.
Nije to moje ime, nije samo to.
És ha ügyesen döf, ha jó bikának itélik, megtapsolják, mint
Minos i njegov sin sam bio.
[ellenfelét
Kralj i vladar koji je kao spasitelj
(bár nem hiszem, hogy hálásan fogadja), „Toro! Toro!”
za svoje pleme vlastitu krv žrtvovao.
[– kiáltják a nevét.
A za izbavljenje to je i pomoglo,
13. A bika dala
uvek i drage volje.
Nem így hívnak, azazhogy nem csak így.
Jer su naivni mislili, ako ja pre umrem,
És Minosz voltam és fia.
preminuti se ne mora.
És király és törzsfő, akinek vérével
Zbog toga su bili voljni strahopoštovati mene i voleti
a népét kellett megváltania.
kao inkvizitor jeretika koga iskupi ako mu bol odmeri,
S az hozzá is segített, hogy megváltsam őt
ili kao ovna, jarca i pokajnika
mindig is készségesen.
koje u strahu redovito svačijim grehom
Mert azt hitték szegények, ha én előbb halok meg,
terete, obožavaju ih i zlostavljaju i uništavaju ih redom,
ők nem halnak meg sosem.
i sad ga dozivaju al nek se ne vrati, sve, sve to sam bio,
És hajlandók voltak tisztelni érte, rettegni, szeretni, mint
zato sam za dane takmičarskih slavlja vratit se morao.
az inkvizítor az eretneket, kit megvált, ha ráméri a kínt,
Vas, koji preplašenim otkucajima srca skakutate oko mene,
s mint a kosokat, bakokat és bűnbakokat,
vas, koji mi cveće bacate i krv uzimate, čija cvileća radost do mene dopire,
kikre annak rendje és módja szerint
poznajem...
rárakják vétkeiket, és meggyötrik, megölik, és imádják
14. Pesma mase
[rettegve mind,
Evo kralja, našeg uzvišenog vladara!
és inkább hívják, csak vissza ne térjen, ez voltam, mindez én,
Pogledajmo kakva je duša tog junaka.
ezért kell visszatérnem ma is a mérkőzések ünnepén.
Bodemo ga, mučimo, lomimo, ubijamo. Drži li se? Ubijmo ga ako ne.
Ti köröttem táncolók, noha egyhelyben, szivetek
Ako da, ako se herojski drži, uzviknimo: ”Bože!”
[tam-tam dobjaival,
i tako ga pogubimo. Jer on je mi a mi smo on.
ti rám virágot dobók és vérem vevők, kiknek szűkölő öröme
Sjedinimo se s njim ako zaslužuje; tako može biti ubijen i ubica, požderen i žderač.
[fülembe rivall,
Cepamo ga i jedemo, ta ista smo celina; zaslužuje divlju ljutnju našu:
ismerlek…
jer grehota je što se ubija i mi moramo osetiti kaznu.
14. A tömeg dala
15. Razgovor
Ez itt a király, a mi vezérünk! Szedte-vette!
Video sam Ariadnu.
Megnézzük, hogy a lelke emelkedett-e.
U modernom šeširu je sedela na tribini, uhvatila je za ruku
Döföljük, öljük, törjük, gyötörjük. Állja-e? megöljük, ha nem.
svog križara i ovlaženim usnama i trepavicama
De ha igen, ha hősiesen, azt mondjuk néki: „Istenem!”,
posmatrala odvijanje turnira.
és úgy végezzük ki. Mert ő mi s mi meg ő.
Prilikom svakog uboda trgnula je sa rukom, sve više se priljubila
Egyesülünk vele, ha megérdemli; így lehet ő az ölt s az ölő,
uz svoga pratioca čije se lice stalno menjalo: čas je bik postajao
[a felfalt s az evő.
svileno-crno lice đavolsko-božanstveno (kad je bik zarinuo),
Így tépjük és esszük, hisz egyek vagyunk; megérdemli vad haragunkat,
čas golobradi, slavom opijeni
e kérlelhetetlent: mert vétek, hogy öljük; és büntetnünk kell benne
iz sto rana vaskrsli mladić (kad je torero zamahnuo);
[magunkat.
stapala su se ta dva lica u njemu, od toga ona ništa nije primetila
15. Társalgás
dok je zlatno-svečano-ukrašeno ushićeno disala i uzdisala;
Én láttam Ariadnét.
među butinama strujne udare osećala – a kad je ubod označio kraj –
Divatos kalapban ült a lelátón, belekarolva
njene kraljevske grudi ispod mekane, svilene košulje i skladnog
egy lovagjába és nedves ajakkal,
belog rublja kao na vrhuncu zanosa šiljaste postale;
pillákkal nézte, mint pereg a torna.
za svaki mlaz sveže krvi ponovo je podigla glavu
És minden szúrásnál rándült a karja, szorította közelebb, közelebb
i pohlepno širila oči sklopivši ih zatim s blaženim osmehom;
magához a férfit oldala mellett, kinek arca változott: vagy bika lett,
bila je zarumenjeno-oduševljena ali se ponašala pristojno
fekete-bársony isten-ördög arc (mikor a bika támadott),
kao što priliči na takvoj priredbi jednoj mladoj dami.
vagy pelyhes és hamvas és diadalmas,
16. Izveštaj
sebekből éledő ifjú )ha a torero lendült nagyot);
Dolazili su, žurili su, hrlili
de egybe is olvadt benne e kettő, nemigen különböztette meg,
na tribinama veselo se grlili;
míg tapsos csuklóján arany perecekkel pihegett és lihegett;
među njima i sudije koji kažnjavaju – ispravno –
míg combja között érték villanyütések, míg – ha a döfés sikerült –
samozvane krvnike.
királylány-keble a divatos selyeming és az illedelmes
17. Pesma puta
fehérnemű alatt csúcsossá merevült;
Sa bezbroj viđenih čuda
míg minden csepp vérre, mely frissen kifreccsent, fölkapta fejét
smo prešli preko morskih valova;
[megújra,
za nama su maslinici
és tágranyitotta mohón a szemét, majd üdvözült mosollyal
plodovima mahali;
[nyomban lehúnyta;
među hridinama i nad uvalama
a míg általában úgy viselkedett kipirult-lelkesen,
na radost naših očiju
ahogy egy igazi jómodorú ifjú hölgy viselkedik az ilyen versenyen.
azurno-plavo nebo
16. Jelentés
vlastiti pir slavio;
Jöttem, ömöltek, özönöltek, derűsen
vazduh, voda i plavetnilo
csevegve töltötték be a padsorokat;
bezbrižnim su nas stvorili,
köztük a bírák, akik megbüntetik – helyesen –
bio je to čar nebesa i ulja
a magánzó kéjgyilkosokat.
koji nas je radi suštog zaborava
17. Az út dala
u novu i novu luku blaženstva
lebegtünk át a tengeren
zvao, slao i odveo.
idillt idillre látva;
A sad iznenada u krv nas je doveo.
olajbogyó többmillió
18. Razgovor
integetett utánunk;
Možda smo se tako osećali
szirtek között, öblök fölött
lutajući kroz sjajne holove
az ég saját kékjeivel
Prada kao u nekakvom labirintu lepote
saját kedvére játszott
da Čovek otkada samo postoji
s kedveskedett szemünknek;
pati u neprekidnoj borbi;
a lég, a víz, a kékség
i mnoštvo građana, u sebi sakrivena lica, sve dok ne dođe na njih red
gyanutlanná varázsolt,
bubnjevima i klicima „Toro! Toro!“ okružuju izabranika
ég-, lég-, olaj-varázs volt,
koji je sam spreman umreti ili čak ubiti
mi küldött, hívott és emelt
dok ovo zadnje oni samo zajedno, samo pod štitom nisam-ja-bio;
magunk-feledtetően
[pa junaku pripada počasna vatra;
új s új lágy-arcu révbe.
i odakle? naravno sa lomače i iz krvoločnih pogleda
S most hirtelen a vérbe.
i od smiluj-se-nama svetla sveća iz nemilosrdnih ruku;
18. Társalgás
i da Čovek večno bije svoju bitku i odmora nema;
S lehet, hogy ezért is éreztük úgy
a ni to nije istina jer između dve mučeničke smrti katkad stiže čas smirenja,
a Prado pompás termeibe lépve
između dve borbe junak skladno narezanu lubenicu jede,
s bolyongva bennük, mintegy szépség labirintusában,
vredan par, pre no što ih zatekne bolest ili istorija, pronalazi u svojoj kolibi idilu,
hogy az Ember, amióta csak él,
a i ostali tu i tamo i više puta, ali to što je tu viđeno, ti događaji
vergődik a szünttelen tusában;
pokazali su da je iz lanca bivstvovanja to, što je vedro, izostavljeno.
s hogy a társak, a sokak, a számukban elbújók, míg csak rájuk
19. Pesma galerije
[is sor nem kerül,
Ne u celosti samo u razmerima;
tam-tammal és „Toro!Toro!”-val ugrándozzák a kiválasztottat
u mojim okvirima nema svega što ima.
[körül,
Povetarca vetar iz pustinje
aki egyénileg hajlandó halni, vagy ölni akár,
počinjene grehe kazna spominje.
míg ez utóbbit ők csak együtt, csak nem-én-voltam pajzs alatt;
20. Pitanje, izveštaj i pitanje
[hát a hősnem tisztelet tüze jár;
Zaista, gde je taj slatki greh, kako je retko tu počinjen;
és honnan? a máglyáról persze, meg a gyilkos tekintetekből,
slatki greh – ako je uopšte greh – skriva se negde,
meg az irgalmazz-nekünk gyertya-tüze az irgalomtalan kezekből;
negde između čednosti i retorzije;
s hogy szüntelen tusában liheg az Ember és nincs pihenése;
jedva je vidljiv na što nas patnja znamenitog sveca opominje.
pedighát ez sem igaz, két kínhalál között telik idillre, bárha kevésre;
I o tome može čovek razmišljati
eszi a lovag két tusa között, gondos szeletekre vágva, a dinnyét,
da umesto Eve koja u stvarnosti se ljulja i jabuku otkida, uzvišeni ideal
megtalálja, mielőtt történelem vagy betegség rácsap, a szorgalmas
[Amazonke šta može dati;
[pár, kis kunyhóban idilljét,
nije li možda tako da na izmoždeno muško telo prikovane nežno-pobožne
és a többi is itt-ott és többször is, de amik itt rögzítettek, a tettek,
oči svete device nisu ni tako svete.
azt mutatják, hogy a lét láncolatából valami igazán mosolyosat
Još i Botičeli koji inače blagim nijansama sjaji,
[kifelejtettek.
baš ovde kao da postaje divljak: mladi lovac, konj i psi tragači svi golu mladu gone
19. A képtár dala
koju mladić vlastitim nožem spretno komada.
Nem teljesen, csak arányaiban;
I dok svako delo čak i onda kad užas prikazuje govori o postojanju: „Da! Da!“
kereteim között nim minden, ami van.
i osvetljuje dvoranu i razveseljava,
A lágy szellőről a sivatagi szél,
– crnim plaštom sve pokriva to što ovde vlada, što sve za sebe zahteva:
s az édes bűnről a büntetés beszél.
nesmanjenom žestinom stalno se ponavlja
20. Kérdés, jelentés és kérdés
komadanje živog mesa,
Valóban, hol is az édes bűn, milyen ritkán kerül itt rá a sor;
ta diminantna Tema.
az édes vétek – ha ugyanvétek – többnyire elrejtőzik valahol,
21. Razgovor tokom lutanja
valahol az érintetlenség és a megtorlás között;
Na bezgraničnoj cesti šta je taj brižljivo izgrađeni pakao,
alig is lehet látni, amivel egy-egy diadalmas szent megütközött.
[mnoštvo nemana i pretnji, đavola eksera, bičeva, kolaca i patnji,
S az ember el-elmerenghet azon,
kakva je ta korporacija od svih mogućih kazni?
hogy a létben ringatózó, az almába beleharapó Éva helyett
Zašto je potrebno zbog jednog udisaja zraka iznad zelene tratine
[magasabb eszmény-e az amazon,
mnoštvom mučeničkih smrti platiti kasnije
vagy nem inkébb úgy van-e, hogy a megkínzott férfitestre
u šiljastoj, ekserima punoj, sluzavoj, užarenoj utrobi pakla?
[gyöngéd áhitattal fölnéző tonzurás szentnek
Da vidimo kako je zamišljeno: bog je odvojio voćku i rekao: „Izvoli sine“.
szerelmes pillantásai tévútra mentek.
„Hvala“ rekao je čovek i uzeo je i istog trena u paklu se našao;
Még Boticelli is, ez a máskor oly gyöngéd fénnyel szelíd,
a sotona zadovoljno trljao ogavne šape: „Uspeo sam.“
itt mintha megvadult volna, épp itt: a vadász ifjú, a ló s a
Uspeo je on ili Gospod? Gospod nije li i sotonu vlastitom rukom stvorio?
[kutyák a meztelen nőt kergetik,
„Momenat samo“ rekao je dobar poznavalac vere „ već si pre pogrešio,
s az ifjú késével szétmarcangolja szakszerűen.
kazna je samo zbog zabranjenog voća stigla...“
S míg minden műremek, az iszonymutató is, azt mondja a
Zar voćka nije tamo bila?
[létre:”Igen, igen!”
Il bog samo nasamari?
és megvilágítja a termet, s tud boldogítani,
Mi smo tako primetili da svakog sočnog ploda nova i nova kazna prati
– az egészre együtt fekete köpenyt borít, ami
i svaku priliku grabi da isproba smrtnika dal će verovati
mindent magának követel: nemhalkuló kérdésével gyötör
da je život lep i da za njega postavljeni sto – što je Gospog postavio –
az élő hús tépést ismételő
[radost življenja, smisao bivstvovanja,
domináns Témakör.
i ako poveruje u kazan ga baca i putem svojih đavola
21. Társalgás bolyongás közben
(čiji su ako nisu Njegovi?) utrobu mu griza, ujeda, raskomada;
Mi is itt e végenincs úton ez a sok szörny, és fenyegetés, sátán,
i milostivo uočava ako pretrpanu trpezu, a i delić užitka smernik odbija,
[szög, korbács,karó, gondosan kidolgozott pokol, ördög és fene,
„ovaj je svetac među svecima“ aplaudira
mi a büntetéseknek ez a nagyüzeme?
hor anđela koji krilatim glavama sa tribine posmatraju
Miért kell egy lélegzetvételnyi levegőért az édes rét füve felett
kako strelu, koplje, kolca razjarena lica ( a njih ko je stvorio)
kínhalálok seregével fizetni később a fülleteg
[u hvaljenog sveca udaraju
hegyes és szöges és csápos és nyálkás, parazsa poklok
ili kako paganin na vrat mladog svetog mužjaka kameni točak stavlja
[bugyraiban?
i gogolg u provaliju gura a ovaj tokom pada svoj ud stidljivo pokriva,
Lássuk csak, hogyan képzelték: az isten növesztett gyümölcsöt
ili izbodu svetog bika, a sveta krava (Katarina kao i ostale na točku
[és azt mondta: ”tessék fiam”.
[za smrvljenje) krilo rukom brižnom stidljivošću zaklanja,
„Köszönöm”, mondta az ember és vett és nyomban a pokolra
(Ifigenija je već u doba Eshila za to dobru reklamu imala),
[került;
i mnoštvo anđela raširenim rukama slave to, što se našao neko,
a sátán dörzsölte undok mancsát: „Sikerült.”
ko među spravama za mučenje zakletvu polaže, ko je na bini
Neki vagy az Úrnak? A sátánt merkával együtt nem az Úr
[ideje i nasilja tako dobar Toro;
[teremtette-e?
čeka ga pljesak nebesa što njegove patnje slavom ovenča,
„Álljunk csak meg!” mondja a hittudós, „már előbb hibáztál;
samo neka sad izdrži; jer ako se izvuče ispod svih tih muka
[itélete
[nek u pakao odgega;
csak a tiltott fa gyümölcséért sujtott..”
prikovani sveci naglavačke vise na križevima budeći vizije i
És hát az nem volt ott?
[osećaje čuda u prostim dušama,
Vagy isten csak beugrat?
nema, nema iznimki da bi Gospod rekao, „pustit ću ga ovog puta;
Mi úgy vettük észre, hogy minden gyümölcsért büntetést
nek oseća milovanje vetra, nek bezbrižno svira na lauti sanjareći
[talált ki, újat meg újat;
[o vlastitom raju,
s hogy minden alkalmat megragad kipróbálni az embert, vajon
nek slobodno grli čovečanstvo i svoju mladu damu“.
[hiszi-e,
Okolo je žar, u srcima žal; mišići su žalcima đavola otrovani.
hogy édes a lét, s hogy számára a terített asztal – mit az Úr
I ubijaju i umiru, i mrtvi umiru, talasi mrtvih na mrtve padaju.
[terített meg – a lét gyönyöre;
22. Izveštaj
és ha elhiszi, lecsap rá, kazánba dobja és megbízza ördögeit
Bik je još živ.
(ki máséi, ha nem az Övéi?), hogy marják és harapják és
Zaista bi bilo nepristojno
[huzigálják a zsigereit;
kad bi odmah nakon stupanja na scenu izdahnuo.
és méltányosan, malaszttal honorálja, ha visszautasítja a teli
Ne, on je velikodušan. I zahvalni su mu
vtálat a jámbor,
jer prosto zbog njihovih volja, želja i novca
de még egy csipetnyi örömet is, „ez aztán szent a javából!”
još jedno vreme daje da ga živog komadaju.
mondják az angyalok, szárnyas fejükkel, kik a lelátóról figyelik,
23. Pesma ulice i razgovor
amint a nyilat, a dárdát, a karót a torz-arcú bőszek (s azokat ki
U izlozima su krasni dragulji, znamenja
[alkotta?) a dicséretes szentbe verik,
i jeftine glave bika i kipovi svih mogućih svetaca
vagy a fiatal hím-szentnek malomkövet köt nyakába a pogány
i nešto skuplje u većim dimenzijama bikovi od samta
és vízbetaszítja mezítelenül, s ő nemi szervét eltakarva zuhan
iz kojih uredno rezbarene poluge strše iz označene tačke mišićavog vrata,
[alá,
i srdačni i uljudni i uglavnom prijazni prolaznici koji svoje uspomene
vagy megszurkálják a bika-szenteket, s a tehén-szent (Katalin és a többi
sakriveno nose u dubini duše, one jučerašnje i one stoletne,
[a két kínzókerék között) ölére szorítja szemérmes gonddal kezét
i dostojanstvena melodija jezika se čuje na njegovanom parku i elegantnom uglu,
(már Aiszkhülosznál Iphigéniának jó sajtója volt ugyanezért),
iz okeana zaborava vreme i život stupa na sunčanu, ozarenu hridinu obale grada
és kezüket tárják az angyalok, ünneplik a vérfacsaró
i u senci hrama i u žamoru bezistana uz nacionalno jelo paella,
szerszámok között forgolódó hitvallót, aki az eszme és erőszak
kraj rascepane janjetine bezbroj sićušnih školjki i rakova
[porondján ilyen jó Toro;
[nalazi svoju grobnicu u vidu servirane salate.
vár rá a mennyország tapsa, mely mintaszerű szenvedését
Zbog toga nemojmo biti sentimentalni.
[megkoszorúzza,
Zbog svakog izgubljenog živog bića nećemo plakati.
csak most tartson ki, mert még pokolra is juthat, ha a kínok alól
Ali nastojmo život očuvati
[magát kihúzza;
i – možda – nemojmo ubijati.
függnek a szentek fához kötözve, vagy fővel lefelé, csodálatot
Da suze za svako živo biće čuvamo,
[ébresztve, látomásosan, a kereszten,
more bi morali u sebi nositi,
és nincs és nincs és nincs kivétel, kire az Úr azt mondaná, „most
il se u more pretvoriti.
[az egyszer még eleresztem;
Ali zar to nismo?
csak lélegezzék önfeledten és pengesse gondtalan a lantja húrjait,
24. Pesma mora
[merengve önnön dallama felett,
Baš nismo. I da uzalud ne trošiš reči
vagy öleljen át karjával egy leányt és szivével az embereket”.
odgovor odmah stiže:
Körül parázs, a szivekben marás, az izmokban ördögök fullánkja
more nije podmukao mada besni;
[dúl.
ubija ali ne nalaže.
És ölnek és halnak, és holtan is halnak, a hulláknak hulláma
25. Idila
[hullákra hull.
Zagrli muškarac ženu i žena muškarca za vreme pauza, u trenucima
22. Jelentés
[odmora prezrelo gržđe čopkaju,
A bika még él.
pluća ne dahću tek smireno dišu, tornjevi grada daljinu posmatraju;
Igazán udvariatlan
na padinama putevi su nove loze, tegljači vodu sa izvora nose,
volna, ha kimúlna, mihelyt belép, abban a pillanatban.
smeran opat grehove oprašta, roditelji uče, zaljubljeni vole,
Nem, ő nagylelkű. És hálásak neki,
veseli lovci odmaraju u hladu jasena, za srnom nasmijana lica tek gledaju,
amiért a kedvükért s a vágyukért s a pénzükért
dani i noći se uredno smenjuju, u zraku plavozlatni i
magát egy darabig még elevenen metélteti.
[srebrnastozeleni zraci titraju,
23. Az utca dala és társalgás
držeći se za članke plešu mladi, krug nije ne zapoved stvoren,
A kirakatban kegyszerek, ékszer-remekek,
[kolo na vlastitu radost igraju.
és szentek olcsó szobrocskái és olcsó ikafejek
26. Pesma mase
és valamivel többért nagyobbméretű bársony-bikák,
Torero je izvukao sablju.
[melyeknek
27. Kraljevi, slikari, Greko
nyakszirtje alól a szabályos rudacskák, a kijelölt pontról
Filip, Filip i uvek samo Filip, i zašto ne bi baš on,
[kimerednek,
juri na konju kao mladić il zreo muškarac; on je taj ko je i u
s a szivélyes és udvarias és többnyire szép járókelők, kik
[krevetu pažljivo prati svetu molitvu,
[hordják az emlékeket
i pažljiv je kako posmatra sve i svakog i koga posmatraju,
lelkük kijelölt helyein, az ezredéveseket s a harminc év
[jer stecište sumnji je ova zemaljska kugla,
[előttieket,
koliko puta su naslikali njegovo hladno – pogotovo u tom
s az elegáns sarkok, s a gondozott parkok, s a nyelv méltóságos
[toplom kraju, al stvaralačko lice? Grubo je, da,
[gyönyörű dallama szól,
ali jer je iskreno i pravedno i ogledalo je umetnosti;
felhágott a napos, a lukacsos-szirtes,, legelős, városos partra az
tvrde granice i žeđ za slobodom, kočnice i zahuktali motori
[élő az idő s az idők tengere alól,
[se spajaju u večnosti;
s a templomok hűvöse és a bazárok meleg ricsaja, s a nemzeti
Filip kad juri ograda se ruši, al nadmašiti sebe ni on nije znao,
[étel, a paella,
nije ni hteo al kraj Greka skoro je potrčao,
a báránycafatok méllett hány kis kagyló és apró rák rizzsel körített
dok on – žrtva i pričesnik ujedno –
[takaros ravatalja.
u vlastito stvorenom mediju je ovekovečio taj promenljivi- propaćeni- krvavi svet
És éppezért ne leggyünk szentimentálisak.
stvorivši takvo uzvišenje gde u borbi malaksao ratnik dušu miri
Minden élőlényért könnyet nem törölünk.
i biva slavom ovenčan; tamo pruža ruku biću o kome je sanjao,
Ameddig lehet, úvjuk életünket
[ko ruke i prema njemu odmah širi,
és – amennyire lehet – ne öljünk.
ne rasuđujući vrline i zasluge saosećanje mu daruje
Hogy minden élőlényre fussa könny,
na munjom išaranom nebu, njemu, ko je još živ, al ga čeka svet
tengert kéne magunkban tartanunk,
[gde pomor caruje,
vagy épp tengerré válnunk.
kao gledaoci na igralištu okružuju ga ožalošćeni
De hát nem az vagyunk?
koji su i sami za smrt predodređeni,
24. A tenger dala
dostojanstveno igraju nepomično kolo s nevidljivim štapovima
Nem egészen. S hogy ne kérdezd hiába,
[među nježnim prstima,
ím itt a felelet:
i sve jedno je dal je taj štap tirzus ili vinova loza
a tenger tajtékzik, de sose gyáva;
il žezlo što će poraziti svog nosioca,
a tenger öl, de nem ölet.
il štap u rukama opijene mase, oni će nakon preminuća opelo
25. Idill
[ili zadnji krik do neba šaljeći sami sa sobom miriti.
Átöleli a férfi a nőt, át a nő a férfit, a történések szüneteiben
28. Pesma Euripida i evangelista Mateja
[mézzel-töltött szőlőszemeket esznek,
De, sad pronađi Bakhusa;
tornyaikkal a városok szétnéznek, s a tüdők nem zihálnak, csak
de širom oglasi sudbinu
[lélegeznek;
zmaja Panteusa ko u žensko ruho
hegynek föl, völgynek le jó indák az utak, a szamár hátán
obučeno prstima je
[forrásvizet hordoz,
uhvatio lepi tirzos
szerelmes szeret, szülő oktat, mezítlábas barát feloldoz,
– samrtnu presudu –
falatozik a fa alatt a vadász, legyintve-nevetve csak épp
i sledeći bika u ponor je pao.
[utánanéz az őznek,
I svukoše ga i u grimizan plašt obukoše.
nap és éj rendben váltakozik, kékarany, zöldezüst fények
I staviše mu na glavu od bodlji pravljenu krunu
[kergetőznek,
i trstiku u desnu ruku
csuklónál fogják egymás kezét a fiatalok, körben oly táncot
i kleknuvši pred njim rugaše se njemu
[lejtenek, mit senki sem vezényel, de ők maguk akarják.
i rekoše: Budi blažen kraju Hebreja
26. A tömeg dala
i bili ga popljuvali, oduzeli
A torero kihúzta kardját!
trstiku i o glavu mu razbili.
27. Királyok, festők, Greco
Pošto su ga izrugali, skidaše
Fülöp, Fülöp és mindég csak Fülöp és miért ne éppen ő,
mu grimizan plašt i u svoje
ide-oda vágtat, hol ifjan, hol korosan; ő, az istentiszteletet
ruho ga obukoše
[ágyból is figyelő,
i odnesoše
s aki figyel mindenre és mindenkire és akit figyelnek, mert a
i na križ prikovaše.
[kerek föld a gyanakvás porondja,
29. Razgovor
hány festő festette meg hideg – s a forró világban különösen,
Bik ispred očiju svih tetura.
[de alkotó arcát? Goromba,
Koliko oči, koliko pari oči iz nepomičnog kola kamenih sedala,
mert őszinte, de igazságos is, épp mert őszinte, a művészet tükre;
koliko pari preplašenih i radosnih i užitkom ispunjenih
a kemény határok és a szabadság vágya, a fék s a motor
[oči koji sad tamo blenu,
[összetartoznak örökre;
blenu tamo i prilepe se i napinju se,
a korlát ha tágul, és Fülöp ha száguld, de túlszáguldani magán ő
koliko ushićenja u veličanstvenom i užasnom prizoru,
[se tudott,
[kako okrvavljeno ali neprekidno
nem is akart, és Greco mellett csaknem elvágtatott,
juriša i pri kraju te bespoštedne borbe.
míg ez – áldozat és áldozó egyben –
30. Pesma bika
örökké tette a változó-szenvedő-vérző világot, a magateremtette
Gospode, Gospode, što si me napustio?
[közegben,
31. Razgovor
oly mennyországot magasítva, hol a küzdésbe-lankadott élő már
U Provansu se ne radi tako: tamo mladog bika
[oda is érő,
krunišu. Kad mu je glava vencem okićena, borba biva
már meg is dicsőül, ott tárja karját, afelé, akit megálmodott, s aki
gotova i na kraju su svi zadovoljni. Svoju
[felé is tüstént kar-táró,
spretnost dokazavši čovek uistinu pobeđuje životinju
nem vizsgálva erényt meg érdemet, csak teljes részvétét közölve
(i što je još važnije: takođe i u sebi sakrivenu beštiju;
[véle,
varvarstvo ne modernizira: predaje konačnom zaboravu).
a villámhasogatta égbolton, véle, ki élt, s kire mindenkép várt
I samo usput misli na to, onaj ko želi, šta zapravo venac predstavlja:
[a halála,
„izabran si i vladar ćeš biti i bog i ubit ćemo te i oplakati“,
s kit körülállnak a gyászolók koszorúban, mint pályán a nézők,
bik ne razmišlja samo nešto duže živi, ne zabavljaju ga znamenja.
a majdan szintén mennyországba érők,
Tek iz daljine se naziru krvavi likovi moćnih kraljeva.
finom ujjaik közt láthatatlan pálcákat tartva és moccanatlan
Ali tu svojim nevidljivim tirzosima gledaoci okružuju junaka,
[méltóságos körtáncot lejtve,
zajedno s odrezanim repom i rogovima bika visoko uzdižu svog prvaka.
mindegy, hogy a nádbot thürszosz-e, szőlőfürtöket hord-e,
Jer imaju svoju ulogu svi su sretni,
vagy jogar, mely hordozójára csap végül,
svi, svi oni koji su tokom borbe bezimeni.
vagy pálca, kezében a mámoros rajnak, mely az elmúlással,
Skidaju sa njega kožu i meso kao Voguli sa medveda
[végső imát vagy végső visítást az égig verve, kibékül.
[koga usrdno celivaju,
28. Euripidész és Máté evangelista dala
mašu tim kao skalpom indijanac, kao lovac na lobanje
Nosza, keringj körbe Bakkhoszért;
[kad pokaže odrezanu glavu.
nosza sivítsd fennen végzetét
I ovaj ili onaj deo tela,
sárkányfi Pentheusznak, aki nő-köntöst
svako će dobiti komadić od odrezanog repa.
öltve, a nádvesszőt, a szép
Time mašu plamtećim licima. „Zapravo najbolje prolaze veterinari
thürszoszt – bizonyos halálát –
– vele – njima pripadaju najbolji komadi.“
keze közé fogta
Sudbina mu je tako dovršena,
s vezéreként a bikát követve hullt alá.
zemlja je od krvi natopljena;
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
i svi su mogli osećati
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére,
da su sada klali, od svetog čina
és nádszálat a jobb kezébe;
to će im pripasti.
és térdet hajtva előtte, csúfolják vala,
32. Pesma Homera i razgovor
mondván: Üdvözlégy zsidóknak királya!
Okupili su se ratoborni akhaji oko mrtvog Hektora
És mikor megköpdösték őt, elvevék
s užitkom su gledali lepotu njegovog tela;
a nádszálat és a fejéhez verdesik vala.
i bez inimke svako ga je još jednom ranio.
És miután megcsúfolták, levevék
Neko se svom susedu ovako obratio:
a palástot és az ő maga
„Koliko je lakše sada ga oboriti na leđa
ruhájba öltözteték,
no dok je našu lađu živom vatrom plavio“.
és elvivék,
Tako je govorio dok je mrtvo telo kasapio.
hogy megfeszítsék őt.
Slavodobitno su vukli bika ispred ispunjenog gledališta.
29. Társalgás
Naduvana, mlohava životinja iz prašine je vikala
Ott támolyog a bika a szemek előtt.
[da mu život ne vredi ništa.
Hány szem, hány szempár a kő-ülések moccanatlan körtáncából,
Tako se verovatno tezmao svezani Hektor za kočijom Ahila
[koszorújából,
i mnoštvo Hektora tokom stoleća.
hány riadt és örvendező, élvező, rettegő, hány szórakozó szempár,
Tako – neka se ne vređaju – Ahili na kolniku sudbine koji
[ami most odabámul,
[sa svojim patnjama vratit se više nikad ne mogu,
ami odabámul és odatapad és odafeszül,
i torera koji se vratit ne mogu, pre ili kasnije
hánynak a képet, szépet és szörnyűt, neki-nekifutva és vérezve
iza vrata slave i imetka prašina ih čeka
[de rendületlenül
jer masa nikada
e most már végpontjához vonuló-lejtő küzdelemben?
ne dozvoljava
30. A bika dala
da polože oružje.
Uram, uram, miért hagytál el engem?
Jer je dijamantska samica rešetkama zanosa zaokružena,
31. Társalgás
slavodobitan teren gde aplauz oholo, zlatno-rumeno primaju oni
Provance-ben nem ezt csinálják: ott a fiatal bikát
koji svoj jedini život na podij gurnuli, čiji ratni plen više ne
megkoszorúzzák. ha sikerül koszorúval ékíteni homlokát,
[može mir, malaksalost, dobronamerna uspravnost zameniti,
a küzdelemnek vége, és mindenki elégedett;
onima – zajedno sa bikom – isti pljusak srebrnastih suza pripada.
ügyességét bebizonyítva az ember valóban győz az állat felett
33. Zajednička pesma pojedinaca
(s ami még fontosabb: a benne magában leskelődő állat felett is;
Rođeni smo naprasno
nem modernizálja a barbárságot: könnyeden végkép elejti).
nismo ni tražili.
S csak mellékesen gondol rá, aki akar, hogy minek emléke e
Divan tren miruj malo,
[koszorú:
nemoj nas kazniti.
„kiválaszttattál és uralkodó lész, és isten és ledöfünk és elsiratunk”,
Prolaz - svi te molimo
a bika nem töpreng, csak él egy kicsit tovább, jelképeken nem is
vatru ne pali,
[merenghet.
pod stoletnom maslinom
Felkent királyok véres árnyai csak a messzi háttérben
mi bi smrt čekali.
[derengenek.
Nek nam život podari
De itt a nézők láthatalan thürszoszaikkal a hős köré futnak,
– po našoj želji – mira,
[tolongnak körüle,
nek pesma ugasi
és magasba emelik kedvencüket, s a bika levágott szarvát és
uzdah pokajnika.
[farkát vele.
És boldog is, mert szerephez jut, mindegyikük,
mind, mind a sokak, kiknek a harc folyamán nem ért a nevük.
Levetkőztetik bőréből, húsából, mint a manysik a medvét, kihez
[gyöngéden esengenek,
lengetik mint a skalpot az indián, mint fejvadász a megaszalandó
[sötét dicsőség-fejet.
És amaz ezt, ez meg azt kapja,
mindenkinek jut egy farok-, egy szarv-, egy fül-darabka.
Azt lobogtatják lobogó szemmel. „De legjobban járnak az
[állatorvosok, nekik
– mondják – a viadal után a legjobb húst mindig félreteszik.”
És elvégeztetett, elfolyt a vére;
és sorsot vetettek köntösére,
és mindjük úgy is érezhette végre,
hogy most belédöf, a szent cselekvésből
ím ez a része.
32. Homérosz dala és társalgás
Holt Hektór köribe tódultak a harcos akhájok,
bámulták, hogy mily szép termete és az alakja,
Hektórnak: s nem akadt, aki rá nem ütött sebet ekkor.
S volt, aki így szólt köztük a szomszédjára tekintve:
„Jaj, bizony, így sokkal könnyebb elbánni a hőssel,
mint mikor lobogó tüzeket hajigált a hajónkra.”
Volt, aki így szólt, míg a halott testen sebet ejtett.
Körülhurcolták a bikát az ülések előtt dicsőségesen.
A puffadt fekete, elnehezült tast a porban ordította
[magáról, hogy élettelen.
Így vonszolódhatott, Akhilleusz szekeréhez kötözve a trójai
Hektór, s az évezredek Hektórjai.
Így a pályáról – bárhogy duzzognak olykor – vissza végkép
[nem vonulható Akhileuszok sorsuk szekere nyomán,
s a vissza nem vonulható torerók előbb utóbb
a porban, túl a vagyon és dicsőség kapuján,
mert nem engedi meg
soha a tömeg,
hogy lábhoz tegyék a fegyverüket,
mert gyémántos börtön a rajongás rácsivak körített
dicsőség-terep, hol a tapsokat arany-pirosan, büszkén
[köszönik meg,
ők, akik egy-életüket a porondra lökték, kiknek hadi-táncát föl
[nem válthatja már nyugalom, ringó tunyaság, jótékony lusta közöny,
ők, akik ezüst zuhataggal – valamint a bikát – megillet ugyanaz a
[könny.
33. Az egyes emberek dala együtt
Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.
Kérünk, kurta pillanat,
ne vess tűzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.
Hadd teljék az életünk
- mint lehet - szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.