1

1

Taj pogled je za mene nekad lep bio.

Ezt a tekintetet valaha szépnek láttam.

Tačan i tokom rasčlanjivanja pametan,

Pontosnak és elemzően okosnak,

to što sve sebi priziva

a mindent magába hivó

fokus bratskog poverenja.

bizakodás testvéri fókuszának.

Sad kao dve izbledele zenice

Most, mint két megfakult

od stakla gledaju me preko ramena.

üvegpupilla, úgy néz rajtam át.

U njenim zracima se ne mogu utonuti.

Nem tudok elmerülni sugarában.

Kao u nakaradnom sferičnom ogledalu

Akár torzító gömbtükörben,

u njoj vlastite crte ne nalazim.

nem látom benne vonásaimat.

2

2

Nekad u tom glasu

Ebben a hangban valamikor

tajna virova kovitlala.

örvények titka forgott.

Vera i radost,

Hit és öröm,

igra ushićenog,

a lelkesült, a gazdag

bogatog dopuštenja:

megengedés játéka:

može i ovako i onako.

lehet így is, úgy is.

Sad je rezana logika

Most, mint a kopogó hideg

praskjućih loptica od kaučuka,

kaucsuklabdák nyesett logikája,

u naviku prešli reflex,

a beidegzett reflexek, csak az

propinjana nadmoć,

ágaskodó fölény, hogy

sebe braneći

önmagát védve

sve uzvraća.

mindent visszavágjon.

3

3

Odlazi ne primetivši:

Elmegy, nem véve észre:

ustvari nije ni bila tu,

tulajdonképpen itt se volt,

u čaroliji svemoguće

hogy a mindenható szigor

strogosti tek je svoju

bűvöletében egyre csak

tobožnju istinu veličala;

vélt igazát eszményitette;

odlazeći ni toliko nije

hogy még annyit se mondott

rekla:

búcsúzkodón:

– Ipak je dobro što i ti postojiš.

-  Azért jó, hogy te is vagy.