E kerke vorbengi

E kerke vorbengi

Uveče kad smo hleb oplakivali

i mačke mesec krali,

Kenyérsirató esteken,

uza zid šćućureno

mikor a macskák holdat lopni jártak,

napola izmišljene snove

a fal tövébe kuporodva

jedan drugom redali,

soroltuk egymásnak

iscifrano, nadugo, požudno

félig kitalált álmainkat,

(među nama dripcima nije bio tumač snova).

jól kicifrázva, hosszan, sóváran

Siromaštvo smo ismejavali,

(jó álomfejtő suhanc nem volt közöttünk).

gorkim ustima psovali,

Tréfát űztünk a szegénységből,

suhim grlima hlaptali,

keserű szájjal trágárkodtunk,

nemilosrdno.

csámcsogtunk száraz torokkal,

Ako su nam naše snove dodijale,

kegyetlenül.

priče naše Šeherezade, grbavog

Ha meguntuk egymás álmait,

Vak Kučija u polusnu slušali.

Seherezádénk, a púpos Vak Kucsi

Zajahavši njegove reči,

meséit hallgattuk félálomra dőlve.

nebo u sjajnom odelu šarali,

Szavára ültünk,

kočopereno.

fényes ruhában hasítottuk az eget,

I stigao je jutro!

kényesen.

Jama od čerpića je pala na golenjače naše,

És jött a reggel!

na poput insekata sjajna ramena se srušila.

Lábszárunkra zuhant a vályoggödör,

Užareno sunce je naše potiljke pržio,

csillogó bogárhátunkra szakadt.

oko nas zvonjava crkve

A perzselő nap tarkónkra csapott,

ručka nigde!

harangzúgást toborzott körénk

Naša ljubavnica kal pored nas je sekla,

nem jött az ebéd!

miris kuhinje ni ona nije poznavala;

Szeretőnk mellettünk vágta a sarat,

njen hladan uzdah tek noću se čulo,

ő sem ismerte a konyhaillatot;

kad već i bajka stvarnost postala.

hideg sóhaját csak éjjel hallatta,

mikor már a mese is valósággá vált.