prizivam svoje nestašluke

felidézem ma minden csínytevésem

mnogo mnogo boli što sam ti naneo

a sok sok bánatot mit a fejedre hoztam

obmane a još više

a hazugságokat de még inkább az elhallgatásokat

prećutkivanja

a jófiúság feslő látszatát

prividnost dobrog mladića

a bennem loppal rejtező vadócot

u sebi skrivenog divljaka

a dicsekvőt a lustát a léhát

hvalisavca lenjčugu tranjavca

a javait két kézzel szóró

velikana koji šakom uludo baca

grandot

svoj imetak

micsoda kotyvalék az ember

kakav bućkuriš je čovek

milyen kár hogy nem egy tömbből faragott

kakva šteta da nije iz jedne gromade klesan

nem olyan kívül is mint belül

nije takav iznutra kao izvana

szerencsére nem örökéletű

na svu sreću nije besmrtan

egyszer csak rájössz

jedanput ti sine

egek nincs kire haragudni!

nebesa nema nikog na koga bi se ljutio!