Nemojte me noću prepustiti

Ne hagyjatok az éjszakára

posle iskušenja probudiću se na to

a kísértés múltán arra ébredek majd

da mi morni udovi krckaju

hogy ropognak megfáradt tagjaim

da sa površine moje kože tuđi doticaji otpadaju

idegen érintések pattognak le bőröm felszínéről

jer bio sam negde

mert jártam valahol

kod jedne

voltam valakinél

koja me je pokrila i nosila

aki magába burkolt és hurcolt

samo nosila i mene nerazumno izgubivši

csak hurcolt értelmetlenül veszejtve el

i sebe je izgubila

s vesztve el önmagát

ta nijedan od nas nismo bili

hisz egyikőnk se voltunk

onaj drugi drugačiji nije više postojao

megszűnt a másik a más

u viru istovetnosti smo se vrtili

az egyformaság örvényében kavarogtunk

ko zna kakav sam se od tamo vratio

ki tudja milyennek jöttem onnan vissza

prijatelji moji bojim se

félek barátaim

pa kraj mene sednite

üljetek hát mellém

ili neka u pljačkaše noći se pretvorimo

vagy csapjunk fel éjjeli fosztogatóknak

jer na balkonima divlji moćnici na saksijama

mert vad hatalmak ólálkodnak kint az erkélyeken

na prstima stojeći vrzmaju

virágcserepeink szélén pipiskedve

priliku vrebaju

lesik az alkalmat

i zgrabiće me.

s el fognak ragadni