Možda kod kuće dete se i njemu zna radovati
Visong neki is tán otthon gyermeke,
i njegov otac brkovima tuljana dremucka,
s bóbiskol fókabajszú atyja,
možda klas i on pogladi –
a gabonaszárat is tán megsimogatja -
tu nemoj s njim ni pričati!
itt szóba se állj vele!
Tu nemoj s njim ni pričati,
jer tu je reč izdaja –
Itt szóba se állj vele,
kod kuće može biti čovek poštenja,
mert árulás itt az a szó -
tu je: ugnjetač, ubica!
otthon lehet a becsület embere,
Tu nemoj s njim ni pričati, nit ga pogledaj,
itt: gyilkos, elnyomó!
možda baš u tvoju majku pucao.
Po naredbi došao,
Itt szóba se állj vele, ne is nézz rája,
ništa ne može,
tán épp anyádba lőtt bele.
moguće je.
Parancsra jött,
Ali ti
semmiről sem tehet,
užasan greh preuzimaš
lehet.
ako makar i za trenutak
De te
s njim pričaš.
iszonyú bűnt veszel magadra,
Sedi ispred kuće na klupu,
ha csak egy pillanatra
koračaj ulicom, uvuci se u vežu,
szóba állsz vele.
pokaži lice ljudima –
ali ugledaš li ga
Ülj házad elé a padra,
neka ti mržnja
sétálj az utcán, húzódj a kapualjba,
okrene glavu.
az emberek felé fordítsad arcod -
Pusti, neka vidi
de gyűlölet
kakav ti je treptaj oka:
kapassa félre fejed,
pomak iskrene gnusnosti.
ha őt megpillantod.
I zatvorene usne, sklopljene oči
moraju da nauče svedočiti.
Hagyjad, hadd lássa,
Inače biste mogli biti veseli jarani,
milyen is arcod rándulása:
ali sad je smrtni greh
az őszinte undor moccanásait.
ako mu se nasmešiš –
Lezárt szádnak, behunyt szemednek
nek ti usne budu uzete ako mu se nasmešiš,
is meg kell tanulni vallani.
nek te večit
Másként tán víg cimborák lehetnétek,
cerek krasi.
de most halálos vétek,
Ako više ti se duša ne uzburka,
ha ránevetsz -
kad već on ne puca, ne da naredbe,
ha ránevetsz, bénuljon meg a szád,
da ti tu na vratu sedi:
örökös vigyor
nek te preteški žrvanji
merevüljön reád.
večito terete!
Ako dopuštiš, ti devojko, da te miluje,
Ha nem bolydul lelkedben többé,
od tebe nek nikad žena ne bude,
mikor már nem lő, nem lövet,
s tobom muškarac nek radosti ne oseti –
hogy itt ül nyakadon:
biseri tvoje žudnje svete
roskasszanak örökké
neka se rasprše.
mázsás malomkövek!
Ti ženo, ako te taj može zagrliti,
od njegovog poljupca neka ti telo istrune!
Ha engeded, te lány, hogy simogasson,
Ako bi mu dete i drago bilo,
ne válhasson belőled soha asszony,
tvoje čedo do njega, majko,
férfi boldog ne legyen veled -
ne pusti!
legszentebb vágyad gyöngyszemei
Tu za njega nek ni trava ne raste,
széjjelperegjenek
neka ide kući!
Ali dok se tu širi,
Te asszony, ha ez megölelhet,
tu nemoj s njim ni pričati!
csókjától rohadjon széjjel a tested!
Tu nemoj s njim ni pričati,
Ha kedves is volna szívének a gyermek,
jer tu je reč izdaja –
kisdededet hozzá ne engedd,
kod kuće može biti čovek poštenja,
édesanya!
tu je: ugnjetač, ubica!
8. novembar 1956.
Számára itt fű se teremjen,
menjen haza!
De amíg itt terpeszkedik,
szóba se állj vele!
Szóba se állj vele,
mert árulás itt a szó -
otthon tán lehet becsületes,
itt: gyilkos, elnyomó!
1956. november 8.