Ako duša razglednicu dobije

Ha képeslapot kap a lélek,

na dobro primetno mesto smesti,

odatűzi egy szemmel jól látható helyre,

vrata vitrine, kao lepu kosu,

a vitrinajtó, mint egy szép hajat,

more nežno ljulja.

lágyan ringatja a tengert.

I čovek samo iznutra talasa,

Az ember is csak belül hullámoz,

izvana gladak je poput ogledala

de külsőleg tükörsima,

iz plave košulje sa kratkim rukavima

a rövidujjú kék ingéből nem

srčani mišić uglavnom se ne vidi.

igen látszik ki a szívizma.

Makar je košulja kratka

Pedig rövid az emberi ing

srce je itekako dugačak

és nagyon hosszú a szív,

i teško podnosi

mely nehezen tűri,

da su mu uslovi za život ograničeni.

hogy az életkörülménye egy kicsit passzív.

Ali to ne znači

De ez nem azt jelenti,

da u pogoršanim uslovima ne bi bio dobar,

hogy a rosszabbodó helyzetben nem lenne jó,

samo mu je nivo života produbljeniji

csak az élet színvonal elmélyültebb

i nije rolada.

és nem habroló.

Ali ni pravo na traganje nauma nije beznačajan

Ám a gondolat igényjogosultsága se semmi,

i da bi otkrili

és hogy felderítsék,

duša od Havaja do Ederiča

bekalandozza a lélek a SZOT-üdülőket

socijalna odmarališta obilazi.

Hawaiitól Edericsig.

Od varljivog oka

Az elme jóval messzebbre ellát,

vidokrug uma je daleko širi

mint a csalfa szem,

ako poput periskopa

ha mint egy periszkópot

na postolje mašte postavim.

az ábránd állványára teszem.

Tamo bestragija već je u blizini,

Ott már közel van a messzitávol,

Soči i Rimini

a Szocsi, meg a Rimini

i čovek je raskošna lađa,

és luxushajóz az ember,

kad samo do vitrine odšeta,

mikor csak elsétál a vitrinig,

gde soliter

ahol a panelház,

sa mnoštvom prvoklasnih kabina

benne a sok-sok príma kabin,

zajedno sa sretnim upućenima

tovaúszik a boldog beutaltakkal

na valovima razglednica otplovi.

a képeslap hullámain.

Jer u dubini svakog čoveka

Mert minden ember legmélyén

po jedan prekookeanski brod je usidren

ott horgonyoz egy-egy óceánjáró,

i s njim je najteže

és a legnehezebb vele

u to letnje doba

ilyenkor nyáron,

ako u bronzanom sutonu

ha a pirosbronz alkonyatban

ogledalo duše zatrubi,

kürtölni kezd a lélek tükre,

na naš život

és egy kicsivel nagyobb rálátás

nešto veći pogled se otvara.

nyílik az életükre.

Ali niti se obaziraju

De még csak körül se néznek,

kad na sistemu brana mraka

mikor az este zsiliprendszerén

zajedno sa slatkom maštom

az édes képzelettel együtt

svetlost otiče

elfolyik a fény,

i kad u tamnu kaljužu

és amikorra leérnek

realnosti stignu

a realitás sötét iszapjába,

sami sebe već

a saját magukat már

zalud varaju.

hiába is csapják be.

Kamo bi se čovek

Hova is hajolna az erkély

sa naslona balkona sagnuo,

korlátról az ember,

pa uhvati ga

szépen megfogja,

i more između ostale stvari gura,

és a többi közé gumizza a tengert,

jer život je velika guma,

egy nagy gumi az élet,

steže i ne pušta,

egymáshoz szorít és nem ereszt,

samo sivu tekućinu,

szürke levet csak,

navigare necese est.

navigare neszesszer est.