Prvog proleća na točkove

Az első tavaszon Zsófi

Dečje kolice Žofike sitne,

Babakocsijának kerekére

Bele latice su se prianjale,

Apró, fehér szirmok tapadtak,

Kao da nismo na pločniku Pešte

Nego na Kumovoj slami koračali,

Mintha nem is egy pesti járdán,

I na nju bi se zvezde slepile.

Hanem a tejúton toltuk volna,

És ráragadtak volna a csillagok.