Reko, kako često rascepe ti grudi

Folyam, kebled hányszor repeszti meg

Hitre lađe i olujne studi.

Hajó futása s dúló fergeteg!

I kako je rana duboka i duga!

S a seb mi hosszu és a seb mi mély!

Takvu na srcu ne otvara tuga.

Minőt a szíven nem vág szenvedély.

Ipak, kada prođu lađe, nepogode,

Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó:

Zarasta rana, mirno teku vode.

A seb begyógyul, s minden újra jó.

Al kad ljudsko srce prepukne ko reka,

S az emberszív ha egyszer megreped:

Nema za ranu balsama ni leka.

Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.

Komárom, 1842. augusztus végén