I.
I.
Trebalo bi spasiti što se da spasiti
Mentenem kéne ami menthető
a ja samo sedim
s én csak ülök
tegobno
súlyosan
kao gromada stene
akár egy kőtömb
kao ona gorostasna ptica
akár az az óriási madár
koju sam kao golobradac ranio i u hladu vrbika nemo iskrvarila.
akit kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában.
Tiho u dubokoj tišini nekog nepoznatog kraja
Csendben a világ ismeretlen részének mély csendjében
pišem moje pesme koje su negde ispred ili iznad uobičajenih
költeményeimet írom amelyek egyszerre innen és túl vannak az irodalmon
zakona književnosti
a megszokás törvényein
i bunila kretena.
a hülyék révületén.
Dosta mi je od isklesanih lepota,
Elég volt az ömlesztett szépből
nasleđenih efekata.
az örökölt effektusokból.
Moje pesme se ne rađaju iz zamršenih bujanja snova
Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából
nego iz strogog reda geometrije
hanem a geometria szigorú rendjéből születik
koru voća ogule
lefejti a gyümölcs héját
tlocrt konstruiraju
megszerkeszti az alaprajzot
predmete u prostor stavljaju
térbeállítja a tárgyakat
čiste ruševine prošlosti su
eltakarítja a múlt romjait
lepšu budućnost obećavaju.
s egy szebb jövendőt ígér.
To je bit moga stvaralaštva
Íme költészetem valóságlényege
značenje mojih izraza
szavaim tartalma
smisao mojih neshvaćenih priznanja
vallomásaim értelmetlennek vélt értelme
vatrena kiša je
tűzeső
i zveket ledenica
és jégcsapok csengése
koje poput zakonitosti suprotnosti
amik az ellentétek törvénye szerint
jedna kraj druge žive
egyszerre egymás mellett élnek
i poznate
és betöltik a világ
i nepoznate
ismert
krajeve sveta
ismeretlen
ispunjavaju.
tájait.
II
II.
Ne peva sad samo srce
Nemcsak a szív énekel most
niti samo jezik.
nem is csak a nyelv.
Plava tekućina moga oka
Szemem kék vize
tvdo belilo mojih zubi
fogaim kemény fehére
klasična struktura moga tela
testem klasszikus szerkezete
nepregledna materija mog uma
szellemem felfoghatatlan anyaga
mnoštvo vlasi na kosi
fejem milliónyi hajszála
deset mojih prstiju
kezem tíz ujja
poput deset zanesenjaka
akár egy orkeszter
jednog orkestra
tíz megszállott tagja
zajedno odzvanjaju
egyszerre cseng
da svet o meni
hogy hírt adjanak rólam
obaveštavaju.
a világnak.
Pevam
Énekelek
i na svetlu
a fényben
i u seni
és árnyékban
o onima koji su nesretno rođeni
mindazokért akik szerencsétlenül születtek
ili ih kasnije zla kob sustigla
vagy később érte őket a szerencsétlenség
o gluhonemima
a süketekért
slepcima
a vakokért
nevernicima
a hitetlenekért
žrtvama zatucanosti
az együgyűség áldozataiért
o onima koji se sa vrha planina u smrt bacaju
azokért akik halálba ugranak a hegycsúcsról
i o onima koji se plaše iz brloga izaći.
s azokért is akik nem mernek előbújni a barlangból.
Tako pevam
Úgy énekelek
da neko drugi
hogy valaki más
ako u dubini svoje usudi prihvati
sorsa mélyéről visszhangozza
postane sposoban prema obali
és képessé váljék rá hogy elinduljon
krenuti
a part felé
gde se maternica našeg veka porađa
ahol korunk anyaméhe vajúdik
gde će zasejano seme klijati
ahol a földbevetett mag csírát fog
gde vrata ambara lokot ne podnose
ahol a magtár kapuja nem tűri a lakatot
gde pastir svoje stado na cedilu ne ostavlja
ahol a pásztor nem hagyja cserben nyáját
gde čovek čoveka prepoznaje
ahol az ember ráismer embertársára
materiju
kezébe veszi
alat
az anyagot
u ruku uzima
a szerszámot
i od krvi crvene
és megalkotja
od patnje crne
élete értelmének
znakove
vértől piros
smisla postojanja
szenvedéstől fekete
stvori.
jegyeit.