Tvojoj besmrtnosti stvaram domovinu

Szülőföldet teremtek halhatatlanságodnak,

gde ti metalne biste julski pljuskovi

ahol júliusi záporok emelnek fémszobrokat

dižu. Nepovredivost stvaram, ne bi li

érted. Teremtek sebezhetetlenséget, nehogy

praćke mog besa tanane crte tvoga lica

dühöm parittyái kárt tegyenek törékeny

ozledile. Prepoznatljiva godišnja doba sazdam,

arcvonásodban. Alkotok felismerhető évszakokat,

mesta koja isključivo zbog nas postoje.

helyeket, amik kizárólag értünk léteznek.

Samo nemoj nestati kao zrak svetla iznad praga

Csak el ne illanj mint küszöb fölött a fénycsík,

kad na vratima neka lakoumna ruka svetlo ugasi.

ha az ajtón túl könnyelmű kéz leoltja a villanyt.

Samo nemoj iščeznuti kao u toku lave

Csak el ne tűnj mint lávafolyamban

u tečnost pretvoren pejzaž,  jer vreme privida stiže

folyékonnyá váló táj, mert beköszönt a látszatidő,

i mesta koja s nama postojala, neće preživeti.

s a helyek, amik általunk léteznek, nem élik túl.