U spomen Eve Nemerei i Karolja Ludviga*

Nemerey Éva és Ludwig Károly emlékére*

Pečuj. Zimska noć februara

Pécs. Ezerkilenszáznegyvenkilenc

hiljadudevetstočetrdesetdevete

februárja, madárszív-fagyasztó

kad se i srca ptica smrzavaju – bal fakulteta.

téli éjszaka – és egyetemi bál.

Mama kreolka u svetložutoj

Kreolbőrű anyám a halványsárga

(posuđenoj) svilenoj haljini –

(kölcsön) taftruhában –

svoju sudbu čeka.

a végzetére vár.

I jedan žestok mladić stiže,

És jön egy pengeéles,

bledunjav, pomalo drzak.

sápadt, kicsit pökhendi diákgyerek.

Zagrle se i zajedno se vrte.

Összefogódznak, s együtt keringenek.

Laura je njihov valcer i usud;

Keringőjük és kerítőjük a Laura ;

i u dva udaljena groba

két távoli sírban is

na tu melodiju

egyszerre moccan meg poruk

njihove mošti istovremeno se pomeraju.

erre a dallamra.

*roditelji autora

*a szerző szülei