kratak roman gospođici Pirpir

kisregény Pírpír kisasszonynak

Svakakvi su mu putevi,

Mindenfele útjai futnak,

crni i crveni,

pirosak, feketék,

od trave zeleni,

sárga-porosak,

prašinom, polenom

virágporosak,

žuto prekriveni,

meredeki zöldek,

zračno - plavi

levegői kékek,

beli i sjajni,

fehér-fehérek,

i đžepove ima svakakve,

mindenféle zsebei vannak,

đžepove i na srcu nosa,

zsebei még a szivén is

paunovo perje iz blagog pogleda,

pávatollak játszó szemeiből,

iz duginog svilenog odela,

a szivárvány selymeiből,

ali i tamni i samrtni noćni leptiri

de sötét, de halálfejes

su tamo prišiveni -

éjjeli pille is rázsebesül –

s takvim đžepovima, na takvim cestama

ilyen zsebekkel, ilyen utakra

juri, juri Kralj Kupina.

fut, fut a Szederkirály.

Kićen može biti

Kétféle ék van,

ne tek članak ili vrat,

nem nyak-ék, nem vadliba-ék,

a ako ni Pirpir ne zna, evo:

s ha Pírpír se tudja, hát íme:

i drvo i željezo

van fából való, vasból való,

čime paraju, cepaju.

amivel ékelnek, hasítanak.

Za što me cepaš, željezo?

Hová hasítasz, vas-ék?

Za svet, ti drvo, ti drvo!

Világgá, te fa-ék, te fa-ék!

Uzvikuje Kralj Kupina.

Sikítja a Szederkirály.

Trči prema grožđem obrasloj

Fut a szőlővirágos hegynek,

padini

hegy iránt

s loncem juhe do starca

fazék levessel az öreg

Kupina Kralj Kupina.

Szederhöz a Szederkirály.

Da, kršan si ti momak,

Derék gyerek vagy igen,

noge su ti brže od zvonjave

harangszónál gyorsabb az a láb

i gle, niti jedan zlatan

és lám a fedőcske alól

beočug na manjka ispod

egyetlen arany karikát se

poklopca, sad ćemo jesti,

vesztettél el, most eszünk,

jeli bi, al kašike nema -

ennénk, de a kanál hiányzik –

Grohota Kralj Kupina.

Jót nevet a Szederkirály.

Po suknjom zvona zvonika cmizdri

Pityereg a toronyi harangok

jer ga je zatekao mrak mrkli.

szoknyája alatt, mert ráalkonyult.

Trebao sam ja poći zvečke

Kellett nekem harangnézőbe

gledati, kao mladići neveste!

jönnöm, mint legénynek leánynézőbe!

Bože, basamake čvrsto mi stavi

Istenem, a lépcsőt a sötétben

ispod nogu u tami

igazítsd jól a lábom alá,

da dole siđem

hadd szálljak alá,

i budi sa mnom da me ne bi odnele

s légy velem nehogy elvigyenek

sove bakrenih muda, zavetujem

a rézfaszu bagók, fogadom

neću puštati nad oltar vrapce

nem röppentek az oltár fölé

koji sveće gase, zavetujem

gyertyaoltó verebeket, fogadom

u gnezdima, uvučenim rupama

fészekbe, kalodalikba madárért,

za jajima, tvojim pticama i njihovom

madaraid tojásaiért, fiaiért

mladunčadi tragati više neću, nadalje

nem kutatok többé, továbbá

u krevet matere Kera žabice i

a Kera mama ágyába brekuszokat,

sitne bebice crvenih stomaka

apró, piroshasu kisdedeket

neću bacatgi, nadalje

nem dobigálok, továbbá

neću tehuliti i provoditi

nem káromollak és paráznaságra

blud i nemoral. - Pa Bog umesto

nem adom a fejemet. – Az Isten

basamaka svoje tople dlanove

lépcső helyett meleg tenyereit

postavlja ispod tabana koji

adogatja a lefele lépő

se spuštaju,

talpak alá,

pomaže da na zemlju siđu.

alásegíti szépen a földre.

Vrućim zvonima tada, u tu noć

Forró harangokkal akkor éjjel

sanja prvi put  Kralj Kupina.

álmodik először a Szederkirály.

Dal cvrčak il kukac,

Ha tücsök, ha bogár,

dal život il prolaz -

ha élet, ha halál –

ja ću u taj suhi bunar -

én ebbe a száraz kútba –

uzvikuje svoj govor svakodnevno

kiáltja mindennapi mondókáját

Kralj Kupina probledelo.

elsápadva a Szederkirály.

I na užetu od kučine već se spušta

S már kóckötélen megy is alá

pod čekrk, niže i od slamnatog,

a kávaalatti szalmaszálas

neurednog čuri gnezda,

rendetlen csurifészeknél is

dole u duboku dubinu,

alább, a mélységes mélybe,

u nemo smeđe zemljano zvono

a hangtalan barna földharangba,

gde je širok zaliv duplja samo.

ahol az öböl már teljes barlang.

Nigde mirisa zmaja tek vonj hlada,

Sárkányszag semmi, csak a hideg-szag,

vonj istorije, vlažna odela,

történelem-szag, nyirkos ruhák,

vonj crnih šubara, vonj pelena,

fekete subák szaga, pólyák szaga,

s lakoćom bi se tu okrenula  i

itt szénával megrakott három hosszú

tri duge, senom pune kočije,

szekér is könnyen megfordulhat,

stane selo kad Tatari dolaze,

elfér a falu, ha jön a tatár,

kad dudukom, bubnjem Turci dolaze,

ha jönnek a törökök síppal, dobbal,

kad preko nas Francuzi prelaze.

ha átfutnak rajtunk a franciák.

Matori su duboko u pravu

A véneknek mélységes igazuk van,

kazao bi mili uskrsnuvši se

mondaná az édes napvilágra

na dnevno svetlo, ali usta

fölbukkanva, de száját

usput potpuno začečepio

útközben egészen telerakta

jajima vrapca Kralj Kupina.

verébtojással a Szederkirály.

Kroz zelenu šumu kukuruzišta

Zöld erdejét a kukoricásnak

koračajući, otužno

végigálmodja lépegetve,

sanjari Kralj Kupina, jer

búsúlva a Szederkirály,

kako veli Otac Kupina jednom,

mert Szederapa szava szerint hajdan

u jutarnjoj magli tu prođe

egy hajnali ködben itt vonult

bećar Kiseli Joža sam samcat,

a zsivány Savanyu Jóska árván,

pogrbljeno od muka, da.

púposan a gondtól, igen.

Stropošta se Kralj Kupina.

Beleroskad a Szederkirály.

Tokom svoga puta morno seda

Leül fáradtan útja közben

na svaku malu tikvu, još zelene,

minden kicsi tökre, még zöldek,

nezrele mrtvačke glave, al vidi

éretlen halálfejek, de látja,

kako u jesen žutu, samrtnu tikvu

ahogy ősszel a sárga halál-kobakot

stavlja na glavu, trči u svet,

fölveszi fejére, szalad hazának,

lampu bi za mrtve pravio,

csinálna lámpát a halottaknak

na mesec smeškajući krasan poklon

gyertyavilág-szemü, holdra vigyorgó

s očima svetla sveća, al režeći

szép ajándékot, de agyarasan

juri za njim Nerast iz Krda.

fut utána a Kondabeli Kan:

Odbaci tu tikvu, Kralju Kupina,

Dobd el azt a tököt, te Szederkirály,

inače ću i tebe polomiti!

különben téged is megropogtatlak!

Ne bacam, ne bacam Nerastu iz Krda,

Nem dobom, nem dobom, Kondabeli Kan,

zalud se želiš dočepati moga gležnja!

hiába is kapkodsz a bokám után!

Srećom, san je to tek, samo hoda,

De hála, ez csak álom, csak ballag,

tugujući u šumi kukuruzišta

búsúlva a kukorica zölderdejében,

reže kosu beba klipovima

levágja a kukoricababák haját

radi brkova i usnama

bajusznak, és orratövéhez

spretno  ju podiže do nozdrve

a szájaszéle ügyesen fölemeli,

ali i nos revnosno pomaže,

de ügyködik orra is hűségesen,

zbog lepih brkova nabora se.

a szép bajuszért csupa ránc.

Svilenim brkovima Kralj Kupina

Selyembajuszával a Szederkirály

smatrajući sebe mladićem

magát nagyságolva legénynek

ulazi u zelenu kudelju

átlép a zöld, a paráznaszagú

mirisa bluda, sanjajući dete

kenderbe, álmodva gyereket csinál

pravi Ilonki Polanji, sobarici

Polányi Ilonnak, a szaloncukor-

iz mirišljavog popovog gnezda. Pirpir,

illatú paplaki szobaleánynak.

bez stida, al se brinite za Kupinu!

Pírpír, ne piruljon, de féltse Szedert!

O, kad bi taj sa zlatnim očalima,

Ó, ha az a színarany-pápaszemes,

srebrnim točkovima, bičem za pse,

ezüstbiciklis, kutyakorbácsos,

značkom hrabrosti emajliranim srcem,

agárkutyás, agárkutya-száraz,

hrtom kićeni, kao hrt suhi Vladar

vitéz-jelvénnyel zománcozott szívü

popova to video, ljubomorno bi

Papifejedelem ezt látná, letépné

otkinuo i uši i mošnice,

féltékenyen a fülit, farkát is,

isturpijao mesto brkova

megráspolyozná bajusza helyét

mladom, pohotnom Kralju Kupini!

a buja kis Szederkirálynak!

Naš je dvorac, naš je dvorac!

Miénk a vár, miénk a vár!

Mada borbeno uzvikuju,

Noha kiáltnak ostromosan,

mada grebu i grizu patuljci

s noha karmolnak, harapnak is

iz mada - dvorca, razbijenim ustima

a nohavári törpék, az aprószentek,

nevini sveci mogu ići doma!

mehetnek szájbaütötten haza!

Idite do matere, do oca,

Menjetek anyátokba, apátokba,

koji patuljasto u pećnici baš sad

akik most éppen a kemencében

vrše vršidbu patuljaste raži,

csépelik törpén a törpe rozsot,

mada - vino pijte iz sićušnih čaša

nohabort igyatok picike pohárból

i vratite se, ja vas čekam!

s jöhettek vissza, én várlak!

Prži im u leđa Kralj Kupina.

Pörköl a hátukba a Szederkirály.

Al gospođica Pirpir nek se ne plaši,

De Pírpír kisasszony ne féljen,

neće se vratiti, samo u kanti

nem jönnek vissza, csak vizesvödörben

za vodu hlade tumor na glavi.

szívatják a fejük daganatát.

Sad će druge vrste rata biti

Most más izgalom lesz, más háború,

u plavoj Božjoj crkvi: na orgulji

az Isten kék templomában: a Sághegy

Inagore crni heruvin svira

orgonáján egy sötét kerubin

i taman hor je gusta šuma,

játszik, és fekete kórus az erdő,

grom pali plamen na vrhu jablana,

villám gyújt lángot a jegenye hegyén,

vetar odnese cvet - trubu bundeve

kifujja a szél a tökvirágkürtöt

iz usta  Kralja Kupine.

szájából a Szederkirálynak.

A Gospod sjajnu pljusak - košulju,

Az Úr pedig fényes záporinget,

na pljusak - košulju težak plašt ledenih

záporingre súlyos jéggyöngy-palástot,

bisera, krunu od bisera do neba visoku

gyöngykoronát, de égig érőt

daruje skrušenom molitelju,

ád a fohászkodó, imádkozó,

žalno - tugaljivom Kralju Kupini.

a szánom-bánomos Szederkirálynak.

Ali brzo mu se smiluje,

De megkönyörül rajta hamarosan,

za oproštaj mekanu dugu mu

bocsánatképpen egy lágy szivárványt

crta iznad glave, nek se i on smeje,

ír a feje fölé, nevessen ő is,

i smeje se, presretan trči kući

nevet is, fut haza mindent feledve,

ispunjen sedmobojnim lažima:

megtelve hétszínü hazugsággal:

Razbio sam mada - vinski mada - dvorac,

Szétvertem a nohaboros Nohavárat

kao led krtičnjaka, zrnca prosa,

mint jég a kölesmagot, vakondturást,

al videh na brdu tolikog pauna,

de láttam akkora pávát a hegyen

repom dotaknuo šumu ljubičasto.

leért a farka az erdőre lilán.

Videh, kurjak jagnje operirao,

Láttam, a farkas bárányt operált,

u mokraći konja se prao, videh

lóhúgyba mosakodott, ördögöt is

i đavola kako uz šiblje šipka

láttam, ahogy áll a csipkebokornál

obučen u crnu majicu kao

álláig fekete trikóban akár

biciklistički prvak reče: kremen,

egy biciklibajnok, azt mondta: tűzkő,

s očima kao da je od zvezde u padu -

és csillaghullásos volt a szeme –

priča klimatavoj porodici Kupina

meséli a bólogató Szeder-családnak

sam sebi se diveći Kralj Kupina.

ámulva önmagát a Szederkirály.

A gospođica Pirpir nek zna i

De Pírpír kisasszony tudja meg,

nek se ne čudi, toga još niije bilo

és ámuljon, mert ilyen még nem volt,

da otac od sina dobije ime,

hogy apa a fiától kapja nevét,

ime Kupina! Ali zašto,

a Szeder nevet! De miért is,

zašto je Kupina Kralj Kupina?

miért is Szeder a Szederkirály?

Zato. Jer i od kukuruznih knedli

Csak. Mert a kukoricagombócnál is

više voli kupinu.

inkább szereti a szedret.

Zemaljska kupina, nebeska kupina -

Földi szeder, égi szeder – édes

slastica, slatka gozba Kralja Kupine,

csemegéje, cukra a Szederkirálynak,

žudno vadi iz bodljikave zemaljske

áhitattal szedrét szedi a tüskés

kese i nebeske vreće kupinu,

földi tasakból meg égi bugyorból,

dok Pirpirka sa sićušnom rukom

mint Pírpírke a pici kezével

iz celofana svečarsku bonbonu!

celofánból a bonbont, selyemcukort!

Zbog kupine Kralj Kupina i Kralj Svinja

A Szederkirály meg a Disznókirály

sad su već ljuti protivnici

a szeder miatt immár ellenségek,

jer kako lahor anđela diže

mert ahogy a szellő angyalt emel

iz obalne pare na drveće,

a parti párából a parti fára,

Kralj kupina tako mekano - lako

olyan puha-könnyen a Szederkirály

se penje na tankovitastu granu,

a legmagasabb sudárra mászik,

nije zelena al je crna zastava,

nem zöld zászló, de fekete zászló,

jer crnom kupinom  je puna ta grana.

mert fekete szedres az a sudár.

I dok kantu trbuha u tišini

S míg hasi vödrét csöndben tellegeti

puni Kralj Kupina, dok sebi crna

a Szederkirály, míg fekete szájat

usta nacrta, crne naočale,

fest magának, fekete pápaszemet,

mnoštvo sićušnih crnih ručnih satova,

fekete karórát, sokat a kezére,

dok crno srce stavlja iznad srca:

míg fekete szívet szíve fölé fest:

sa zemlje dugačak knut s karikama

a földről egy hosszú karikásostor

seče ispod njega zalistalu granu:

nyírja alatta a leveles ágat:

Dole, dole ti, Kralju Kupina!

Jössz le te, jössz le te, Szederkirály!

Neću sići, neću sići, Kralju Svinja,

Dehogy megyek, dehogy megyek Disznókirály,

dole ćeš mi noge polomiti!

lent hurkásra csapod a lábam!

I dok dole pobesneli Kralj Svinja

S míg lent a dühöngő Disznókirály

bičuje drvo, krdo se razilazi,

a fát ostorozza, széled a konda,

ni ovčar niije pastir, al Glavni ratnik

pumija se pásztor, de Legfőbb Hadúr,

lisicu goni, krmače - kanibali

hajtja a rókát s a kannibál kocák

kao ružu žderu iz trave tuđu

akár a rózsát zabálják a fűből

mladunčad - ali pogledajte Pirpir:

a más malacát – de nézze csak, Pírpír:

Nerast Krda, taj ostareli derač

a Kondabeli Kan, az a vén agyaras,

pozadi sa svinja - devojkom,

hátulról egy szőke sertésleánnyal

s jednom pisavom jorkširkom se vuca

egy pisze yorksírivel kocsikázik

i kao kolice gura ju u blato!

s mint zsúrkocsit beletolja a sárba!

Pirpir bez stida, svakodnevni je to

Pírpír, ne piruljon, ez mindennapi

događaj - golub, vrabac, u živici

eset – a galamb, a veréb, a gyepü-

potucajuća ptica i majušna

bujkáló madár is, a legpirinyóbb

pevačica, koja kaže: cipelica -

dalos is, aki így szól: picicipő –

i ona se pari s drugom cipelicom,

az is párzik a másik picicipővel,

zato pravi gnezdo ispod lišća

ezért rak fészket a levél alá

i možda u spomen svojih roditelja

s talán a szülőkék emlékezetére,

grije jaja, muči se zbog potomstva.

tojást költ, kínlódik fiaiért.

Divi se njima Kralj Kupina,ipak

Gyönyörködik bennük a Szederkirály,

katkad uživa u pljačci gnezda.

mégis, a fészküket meg-megrabolja.

Al sad, kad stiže na Crvenu Humku

De most ahogy fölér a Vörös Dombra

sa crnom zastavom, slomljenom granom

fekete zászlóval, tört szederággal

kupine, na groblju mrtvih životinja

az elhúnyt állatok temetőjéhez:

ptičje čudo vidi - ali kakvo?

lát egy madári csodát, – micsodát?

Prvo đžbun, obično

Legelőbb egy bokrot, ez rózsaszínt

ružičasto cveta, ukras za devojačke uši,

szokott virágzani, klipszet a fülre,

prvo jedan đžbun ali nema lišća,

legelőbb egy bokrot, de nincs levele,

gustim velom od sline gusenice

hernyókok nyálával tetőtől talpig

prekriven, crvasto titra taj veo,

fátyolos, férgesen lüktet a fátyol,

i u srcu đžbuna ptičje gnezdo:

s madárfészek a bokor szivében:

ptica sa zlatnom gušom grije jaja,

aranybegyű anya ül tojásain,

i što je zeleno, to joj je krilo,

s ami zöld, az a szárnya, két kis levél,

dva lista, ali ne odleti, tek

de nem repül el, csak olykor-olykor

katkada kukca grabi sa vela,

kukacot csíp le a fátyoláról,

i već ponovo drema zatvori

s bóbiskol megint, a kis szemhéját

sitne kapke, retko kad ih otvori,

lehúmja, csak néha húzza föl s nézi,

pitomo gleda Kralja Kupinu

szelíden nézi a Szederkirályt,

ko kip posta, kupinom obojeni kip.

aki szobor lett, szederrel föstött szobor.

Sad suze teku Kralju Kupini.

Most könnye potyog a Szederkirálynak.

Na jedan ritam kuca srebrni veo,

Lüktet együtemre a színezüst fátyol

toliko je kukaca, o zvezdano nebo,

annyi a féreg, ó csillagos égbolt,

o Pirpir, kakav je to puni komfor,

ó Pírpír, micsoda összkomfort ez,

kakva je ta ptica, kakva ptica!

micsoda madár ez, micsoda madár!

Al on nije zbog ptice došao

De nem a madárért jött ide ő

sa crnom kupina - zastavom

szeder-zászlajával az elhúllt

tu, na groblje mrtvih životinja:

állatok temetőjébe, de másért:

zbog Sekinih Beba konja, na humku

Babusék Baba lováért, a sírhoz,

naricati, zadnju počast dati,

siratót mondani, harangozni,

jer jednom kao crkotinu su ga

ami bizony elmaradt, elföldelték

zakopali. Sada zvona zvone:

akár a dögöt. Most harangok szólnak:

bim - bam, carevina, gazdovina,

Bim-bam, birodalom, uradalom,

mirovina, bim - bam, pobuna,

nyugadalom, bim-bam, forradalom,

vladavina, tetošina, grobnina.

uralom, irgalom, sírhalom, bim-bam! –

Vene zvonjava, sad dolazi lepa

Hervad a harangszó, jön most a szép

ceremonija: Circum dederunt me,

ceremónia: Cirkum dedérunt mé,

genitus, mortus, dalorasin ferno,

gemitusz, mortisz, dalóraszin fernó,

vidiš li Beba konju, beli konju,

látod-e szép Baba ló, fehér ló,

Beba konju Sekinih, belo koso,

Babusék Baba lova, fehér hajú,

belo beline al guzo kupinasto,

fehérnek fehére, de szedres farú,

vidiš li šta si doživeti morao,

látod-e, mit kellett néked megérned,

istrošili su te i raskinuli,

lestrapáltak, megszakasztottak téged,

mesto zobi slamu su ti gurnuli,

zab helyett zabszalmát löktek néked,

ipak, ti si kao ždrebe skakutao

mégis te csikóként ugrándoztál,

i suvo plesao, lepi Beba konju,

soványan is táncikáltál, szép Baba ló,

i ostarelo si se trudio, ognjem

vénülten is nagy volt igyekezeted,

ti je srce bilo bilo, lepi Beba konju,

láng volt a te lelked, szép Baba ló,

al bazalt su ti kirijati dali,

de bazaltot fuvaroztattak véled,

samo lopatom su te opipavali!

csak vaslapáttal tapogattak meg téged!

Opscen kolar, pasji kovač, loća užar,

Huncut bognár, kutya kovács, kurva köteles,

đubre sarač, nikad za vas oproštaja,

szar szíjártó, bűnbocsánat néktek sose lesz,

pljujem  na vas sada i na gospodara,

pökök rátok máma, szintúgy a gazdára,

na zulumčara, za njega je tek osao

a garázdára, annak csak a szamár való,

a ne Beba konj, čak nije ni osao,

nem a Baba ló, de még a szamár se,

samo je za strvodera taj čovo!

ilyen ember sintérember kezibe való!

Vuci jaram, raskidaj se, to je moda,

Húzd a hámot, itt szakadj meg, ez a divat.

tu ćeš crknuti, odmah možeš do svoga Boga.

itt döglesz meg, Úristened magához hivat.

Gle, tek kosti imaš, lepi Beba konju,

Lám-e, csak a csontod maradt, szép Baba ló,

meso je za lešinare bilo nebesko,

édes lóhus dögevőknek volt mennyei jó,

lajava kripta su ti šareni psi,

már ugató kriptáid a sok tarka ebek,

crvene lije, al kopita su ostala,

veres rókák, de a patát egy se ette meg,

kopita su mi za noge, Beba konju!

pata nékem lábra való, te szép Baba ló!

Blagosiljam te, lepi cvete, plamen,

Megáldalak szép virágszem, lángszem,

večni luč mi je sanktus, spiritus, amen!

lámpám örökre, szanktusz, spiritusz, ámen!

Završen je obred, samo dupljaši

Szertartásnak vége, csak vadgalambok

vuku još zeleno zvono: vučem, vučem,

húznak még zöldharangot: húzom, húzom,

dug život kukavica predskazuje

s kakukkmadár mond a Szederkirálynak

Kralju Kupini, al bolja je grlica:

sok számos évet, de jobb a gerle:

Dragi, Kupino, nećemo umreti, nne!

Drágám, Szedrem, nem halunk meg, nemm!

I utešen Kralj Kupina

S vígasztalódva a Szederkirály

obuje dva kopita Beba konja,

fölhúzza a Baba ló két patáját

hoda u njima na zelenilu groblja

s jár velük a zöld füvü dögtemető

strvina kao Seka kod kuće

nagy szobájában mint otthon Babus

u maminoj cipeli, kao Pirpir,

az anyja szép-cipőjében, mint Pírpír,

Pirpirka u lakovanoj cipeli.

Pírpírke az anyukai lakkcipőben.

Kupina - zastavom Kralj Kupina

Szederzászlósan a Szederkirály

u kopitama Beba konja

lépkedve a Baba ló patáival

odvažno, ipak mirne duše

elszántan, mégis nyugodt szivüen

silazi sa brežuljka i ulazi

levonul a dombról s bevonul

u smaragdnim lišćem optočeni

a smaragd lombokkal körülbástyázott

dvorac Kupine kao Praznik.

Szedervárba akár az Ünnep.

Al kopita Kralja Kupine dižu

De patája a Szederkirálynak

nešto prašine i diveći mu se

fölver némi port, és csodálva őt

derišta iz dvorca kupine zelenim

szedervári pici kölkek zöld levelet

lišćem put zastiru i devojčice

hintenek elébe és kisleányok

zlatne kapije mu otvaraju.

játszva sok aranykaput nyitnak néki.

Ali taj sa zlatnim očalima,

Ám az a színarany-pápaszemes,

srebrnim točkovima, bičem za pse,

ezüstbiciklis, kutyakorbácsos,

značkom hrabrosti emejliranim srcem,

agárkutyás, agárkutya-száraz,

hrtom kićeni, kao hrt suhi Vladar

vitéz-jelvénnyel zománcozott szívü

popova netremice se za njim šunja.

Papifejedelem a nyomába lappang.

Kopita se dalje Kralj Kupina,

Szederkirály csak patázik előtte,

novi opasač mu visi sa strane,

lóg oldaláról a fele derékszíj,

kupljen u proštenju, kraćeg nije bilo,

vette a búcsúban, rövidebb nem volt,

ščepa tu kožu Vladar popova,

s Papifejedelem elkapja a bőrt,

odveže i Kralja Kupinu uz

kicsatolja és a Szederkirályt

banderu veže. Šta će biti?

csatolja a villanydúchoz. Mi lesz?

Sa zastave crne bisere bičem

A zászlóról a fekete gyöngyöt

zrno po zrno u prašinu baca,

ütögeti korbáccsal mind a porba,

vrškom čizme nemilice udara

csizmaorrával a babai patát

beba - kopita: Ti đavole, rugobo,

kopogósan rúgja: Te ördög, te rút,

ti s crnim ustima, čađžavo – crnim očima,

te fekete száj, te üszökfekete

strašno - crnim žilama,

szemkarika, rémes fekete szív,

ti se vucaš s mojom  slatkom Ilonkom?

te koslatsz az édes Ilonom után?

Ja, bogme ja, jer i leti miriše

Én, igenis én, mert szaloncukor

na bonbonu, i to je nekakav poklon!

illata van nyáron is, ajándék az is!

Miriše? Ti ukleta, ružna aveti,

Illata? Te gyehennai rút kísértet,

kvariš dvor Kupine, baniju Kupinu,

megrontod Szedervárat, Szeder-vármegyét,

državu Kupinu! Ti raskolniku

Szederországot! Te patás eretnek,

s kopitama, antikristu! Jao tebi,

te csöpp antikrisztus! De jaj most neked,

kaznit ću te u vidu svetog križa!

szent kereszt alakjában megcsaplak én!

Bičuje ga, samo simbolično,

S megostorozza, bár jelképesen,

ipak boli jadnog Kralja Kupinu

mégis fáj a szegény Szederkirálynak,

i u snu se grči. - Šta sad uraditi?

álmában is vicsorít. – De most mi legyen?

Dal vezati Vladara popova uz stub

Kössünk-e Papifejedelmet a vers

pesme? Vezati? Ne vezati? Ne vezati!

oszlopához? Kössünk? Ne kössünk? Ne kössünk!

Sad veliko razmišljanje sledi, Pirpir,

Most nagy tűnődés következik, Pírpír,

letnje razmišljanje iz belog tornja,

nyári tűnődés fehér toronyból,

ispod srca velikog zvona na pejzaž,

a nagyharang szíve alól a tájra,

panorama, vruća! Kralj Kupina

panoráma, forró! A Szederkirály

čudom se čudi, rogači oči,

eltátja száját, kitárja szemét,

otvara uši, srce u visokoj

kinyitja fülét, szivét a magas

promaji. Ceste, velike i male,

huzatban. Mennyi út, nagy út, kicsi út,

i sve te ceste pojede daljina,

és megeszi az utakat a távol,

i pojede azur zeleno, ali kroz

s megeszi a zöldet a kék, de a kéken

azur vidi se brdo, beli les,

átlátszik egy nagy hegy, fehér koporsó,

tamo već sneži, tu je žetva zobi.

ott hó esik már, itt zabaratás.

U Žalim - dolu, dolini Jada,

A Bánom-tagban, Siralom-völgyben,

a još i u ataru Plača

de még a Pityer-dülőben is,

što samo švrljuge, senice gnoje gnoje,

amit csak pipiske, pacsirta trágyáz,

žitom puna kola se provlače:

gabonás szekerek ingadoznak:

žute kocke u letu, nezgrapni,

sárga kockák a nyárban, húzzák

slinavi volovi ih vuku čiji nokti

nyálzó, busa ökrök s körmük halkan

žuti ljiljan prašine donesu.

hozza a sárga porliliomot.

Guske cvatu na ugarnici, pčele

Libák virítnak a tarlón, s a méhek

sa zlatnim kantama i ispod zvona

aranykannákkal a harang alatt is

prolete. Evo, zbog osveženja

átszállnak. Íme, lassú juhászok

sivo stado spori čobani teraju

sétáltatnak fürdeni szürke nyájat

u Balaton, uštrcak pijuckaju,

a nagy Balatonba, nagyfröccsöt isznak,

vruću kruškovaču ne divlju cujku.

tüzes császárkörtét, nem vadalmát.

Šeta suncobran, par ispod: noge,

Sétál egy napernyő, pár alatta: négy láb,

dve sa belim cipelama, na drugima

fehér cipős kettő, a másik kettőn

crne čizme ali s mamuzama,

lózsevró, fekete, de sarkantyúval,

sušica pred njima samo šešir skida,

nékik a Tüdővész kalapot emel

i dalje miluje list duvana,

s tovább simítja a dohánylevelet,

na kolenima, prošlogodišnji,žuti.

a tavalyi sárgát a térdekalácsán.

Kolar sa zelenom pregačom kljakave

Zöld kötényes bognár a nyártól rokkant

točkove popravlja, usijani leptiri

kerekeket javítja, kovácsműhelyből

kovačnice u prašinu padaju

tüzes vaspillék röpködnek a porba,

da ih halapljive guske progutaju

hogy fölkapkodják a mohó kacsák

i iz oprženih guše ispuštaju.

s kiejtsék begyükön égett likon át.

Tamo košničar apostol Jakov

Amott a kaskötő Jakab apostol

iz zlatnosmeđih oreola med vrca,

barnaarany glóriákból mézet perget

i puši, dok u susedstvu zdetna

s pipál, míg a szomszédban kútba ugrik

devojka u bunar se baca i vrišti:

a fölcsinált lány és onnan sikít föl:

ubila sam se - ali ništa joj nije.

öngyilkos lettem – de kutyabaja sincsen.

O, sveti Bože, ti štitiš detence,

Ó, édes Isten, te óvod a babát,

čak i u stomaku, kao pijanca!

a hasbelit is, mint a részegembert!

Ali kosti stogodišnjice bake Roze

De a százesztendős Reza mama csontját

nećeš sastaviti, četveronoške

nem forrasztod össze, lám porban mászik

se vuče u prašini sa prekiselom

négykézláb az udvaron, igen savanyú

jabukom i mnoštvo beba: nemušnici,

almával, sok csecsemővel: badarkáim,

mutimo prašinu, kad bi mi samo

habarjuk a port, csak vernétek széjjel

razbili glavu ti nikogovići! -

kis biribalták a fejemet, a vént! –

Zanesen Kralj kupina sad je lekar,

Az ábrándos Szederkirály most orvos,

lečio bi baku Rozu, ali kosci

Reza mamát orvosolna, ám a zabból

iz zobi izvučenog vapnenog ovna

kaszások egy meszeshátú kost kihúzva

vuku u senik, noge mu se praše.

húznak a pajtába, porzik a lába.

Stići ćeš do kotla ne do Balatona,

Eléred a kondért, nem a Balatont,

što si se izdvojio iz čopora -

miért váltál ki a nyájból, bolond –

mrmlja Kralj Kupina koji već nešto

susogja a Szederkirály, aki másra

drugo prati ispod zvona, i šta čuje?

figyel már a harang alól, s mit hall?

Zbogom, ti pla - vi poručniče,

Agyő, te sző-ke gárda hadnagyom,

zbo - gom - to je lepo, prašnjave devojke

a-agyő – ez szép, a pelyvahordó lányok

noseći pljevu pesmu započele,

rázendítettek torokig a porban,

jest tužbno, al u kašlju se završila!

de köhögés a vége, milyen szomorú!

Sada na stogu, na plavom Araratu

Most a kazlon, a szőke Ararát hegyen

još lepša pesma se čuje muževno:

a mégszebb dal harsog bikásan, imígy:

najlepša ru - ža Arme - nije

Armeni-ának legszebb ro-zsája,

i naj -lepši đur - đe - vak -

a leges-legszebb gyöngy-vi-rág –

Kratko traje, samo brujanje mašima,

Ez se tart soká, csak a gépzümmögés,

prašina, utrka težaka s duplim

csak a por, csak szaladnak dupla zsákkal

đžakovima, pucketaju nožni prsti

a zsákolók s csetteg a lábukujja

kao u ptice svrčka - i ispod zvona

mint a gébicsmadár, – a harang alatt is

čuje to Kralj Kupina, kao da je

hallja a Szederkirály s mintha lázba

u bunilu, kao da garište

borulna, mintha nagy füstös tűzvészt

vidi: velikim zvonom zazvoni.

látna: a nagyharangot megkondítja.

Zamaljska kupina, nebeska kupina.

Égi szeder, földi szeder.

Nebesku, onu trulu, prezrelu

Már az égit, a rohadttá értet,

zbog meda raznele su pčele, ose,

széthordták mézül a méhek, darazsak,

ili kao trulež u senci krošnje

vagy mint potyadék a korona árnyán

provri u žestu čime glupe guske

szeszesre erjedt s a buta libák

opijaju se kao od likera

lerészegedtek tőlük mint likőrtől

devojke u praznične dane - ali zre

búcsú másnapján a lányok – de érik

mesto nebeske zemaljska - Kralj Kupina

égi helyett földi – A Szederkirály

ih sumorno nalazi, u zelenom

borongva is rátalál, zöld bokorba

đžbunu grabi kao u kakvoj zelenoj

kapkod érte akár egy zöld kosárba

korpi što je zelenim macama puna,

zöld kicsi macskákkal ami tele van,

zbog svakog boba sto kanđži ga stiže

minden szem szederért száz karom éri,

ipak groznica je to što ga grize,

mégsem ez a bánata, hanem a láz,

od glave do pete u drhtavicu

fejebubjától a talpáig lázba

i ruglo ga je Bog obukao.

meg szégyenpírba öltöztette Isten.

Sad nek gospođica Pirpir bleda bude,

Most Pírpír kisasszony legyen halovány,

jer vreo Kralj Kupina  hladnim

mert az égő Szederkirály a bokor

crvenilom đžbuna sebe namaže

hideg pirosát is magára keni,

da se još više crveni lice, grudi,

hogy még pirosabb legyen arca, melle,

s krvlju od kupine šara noge, ruke,

csíkozza szedervérrel karját, lábát,

kao da je u carstvu krvi poslanik,

mintha Vérországba kiküldött lenne,

tetura do izvora, tamo tuguje,

tántorog a forráshoz, ott búsúlgat

kao za oproštaj, drhtavo zbori:

s mintha búcsúzna, lázas szózatba kezd:

Znaš li, vidiš li Kralju Kupino

Tudod-e, látod-e Szederkirály,

šta si? Od mazge si tvrdokorniji,

mi vagy? Konokabb vagy a vad csacsinál,

od vetra vedriji, otrovniji

szelesebb a szélnél, bolondabb vagy te

i od najotrovnije gljive,

mindenféle bolondgombánál,

gori od vatre što sve pali,

rosszabb vagy az égető lángnál,

užasan si ti, pakao pakla,

iszonyú vagy te, pokolnak pokla,

bar da si se kao prase rodio

születtél volna malacnak ólba,

ali ti si Ilonku bario

de te megsasoltad Ilont hányszor,

i sto puta makar to i snio,

legalább százszor noha álmodva,

jahao si crkvu, bubanj, brežuljak,

lovagolni ültél templomra, dombra, dobra,

kravu, brdo, drvo,

tehénre, fára, hegyre,

tokom Uskrsa si se kočoperio,

Húsvétkor voltál hetyke-betyke,

dva prsta za đžepove prsluka

szíved fölé a szivarzsebbe

kačio, dlanove u đžepove

két ujjadat dugtad, s farzsebedbe

hlača gurao, tako si razmetljivo,

a teljes tenyeredet, úgy sétáltál

bahato šetao,

a fényben feszítve,

zbog tebe razapetog smelo vređao,

bántod, aki érted volt megfeszítve,

šta je tebi božja žalost i oltar,

mit néked isteni gyász meg oltár,

kad je svako zvono u Rim krenulo

mikor a harangok Rómába mentek,

ti si sa  bikovim zazvonio,

te a bikáéval harangoztál,

iz krletki bezbroj ptica

kalodalikból madárokat

nebrojeno ispustio,

kipödörtél eleget, sokat,

miševe zrakom do punuća punio,

szalmaszállal egeret dagadtra fujtál,

nisi se popravio,

sohase javultál,

trake žalosti sa groblja kao

te a temetői szallagokat

ukrase za sebe uzimao,

magadra vetted mint sallangokat,

tako si besnio u sumraku

úgy tomboltál és úgy nyihogtál

i u mesečevom sjaju,

napnyugtánál, fölkelő holdnál,

upregnut si sa tako - vencem bio,

igyvirág-koszorúval voltál hámos,

od plavo vasiljka ormu pravio,

búzavirág-kéken lószerszámos,

Kralju Kupina, ti glasonošo,

Szederkirály, te kengyelfutó,

sramota si sunčevih zraka,

szégyene vagy te a napvilágnak,

oponašajući tvog Čiču, noga ti šljaka!

Bácsidat utánozva húztad lábad!

Gledaj u ogledalo, Kralju Kupina,

Tekints a tükörbe, Szederkirály,

iskrivljene su ti usne, osmeh

ferde a szád, a mosolyodat

je groznica otkinula.

lecsavarta rólad a lázad.

Srećom iz promaje zvona

Még jó, hogy a szeles toronyból

nisi poslao telegram radosti

nem küldtél örömös táviratot

celom svetu,

a világnak,

Crncu i Talijanskom kralju,

Négusnak meg a talján királynak,

ljubaznom Sabolčka Mihalju,

a kedves Szabolcska Mihálynak,

Molotovu, papi Pavlu,

Molotovnak, Piusz pápának,

Sijamskim blizancima,

a Sziámi ikerpárnak,

ukradenoj Lindbergovoj bebi,

az ellopott Lindberg-bébikének,

Konja Kalmanu,

Kánya Kálmánnak,

Klebesberg Kuni, Greti Garbo,

Klebelsberg Kunónak, Greta Garbónak,

Tot Tihameru, Turk Berti,

Tóth Tihamérnak, Türk Bertának,

Parlamentu, bundevači,

a Parlamentnek, a töktortának,

srećom nisi poslao telegram,

jó hogy nem küldtél táviratot,

plavo - radostan o krasnom životu,

örömös kéket, hogy szép az élet,

da je Kralj kupina sretan.

hogy boldog a Szederkirály.

Kako ti pomoći, kralju, tikvane?

Most mit tehetek érted, csacsikirály?

Više ne možeš u svet zamahnuti,

Már nem tudsz világgá hasítani,

nikada radosno kriknuti,

soha vidámat sikítani,

zvečeće alke lanca vežu ti noge,

lánc a lábadon, csacsogó láncszem,

mali kralju, žalim te, amen.

kis királyom, sajnállak, ámen.

Tako se oprašta Kralj Kupina,

Igy búcsúzik a Szederkirály

rujno kao kupina, umorno,

szederpirosan, elgyötörve,

nemo gleda u okrugli izvor,

tekint a kerek forrásba némán,

u spomenkom obrubljeno ogledalo,

nefelejcs-keretes kis tükörbe,

ptice sa neba pitaju: Šta boli?

madarak az égből kérdik: Mi fáj?

Pirpir, sad budite bledo - beli,

Pírpír, most legyen papír-fehér,

sad se hladi u veselju Božjem

most hűl ki Isten jókedvéből

sretan Kralj Kupina.

a boldog Szederkirály.