Pronašao sam jedno tvoje staro pismo.

Előkerült egy régi leveled.

Živahni redovi, slova su

A lélegző sorok, betűk,

neopterećeni sa dvadesetgodišnjim,

húsz évnyi, még nem sejthető

tad još ne slutećim tegobama.

nyügök-bajok súlyától könnyedebbek.

Iznad teglećih nedoumica

A húzó kétségek fölött

neki neusiljeni

valami játszi

zanos

hintalendület

treperi: iako može biti

villódzik: bár lehet

i ovako i onako – bilo kako –

így is, meg úgy is, - akárhogy, -

mi jedan drugog nećemo izgubiti.

mi egymást nem veszítjük el.

Dal da dokažem, neuk grafolog,

Mutassam-e ki, profán grafológus,

tokom dvadeset godina

húsz év során

u organizam naših slova

írásunk organizmusába,

iz dana u dan kako su se

a mell, gerinc, a láb, a fog,

ucrtavali znaci srozavanja

a vérkörök botló kalandjai,

od varljivih avantura grudi,

hogyan jegyezték rá

kičme, nogu, zubi, krvotoka?

a napról-napra romlást?

Ali je pravac između dve

De változatlan ugyanaz

identične tačke nepromenjen,

két pont között az egyenes,

veseo povez poverenja što

a hullámot, kanyart lebíró

valove, krivine savlada.

víg bizalom kötése.

Kao da našu geografsku kartu

Minthacsak jótékony sebész

dobroćudan hirurg oblikuje:

rajzolná térképünkre:

tu i tamo može se krvni sud

itt meg ott beszűkült,

sužavati, zatvarati, ali dok je

elzáródhat az ér fala, de míg

tok putanja slobodan, put otvoren,

a kiáramlás pályája szabad,

kruženje se

az út nyitott,

na novim svodovima nastavlja.

új ívre kötve is folytatható.